AZ ELSŐ BESZÉD

A teremtés megszégyeníti Jóbot

¹Ekkor az Úr felelt Jóbnak a viharból, és így szólt:

²Világraszóló tervemet ki homályosítja el oly szavakkal, amelyekből hiányzik a tudás?

³Nosza, övezd föl, mint a hős, a derekadat! Kérdezni szeretnélek, világosíts fel!

⁴Mikor a földet alkottam, hol voltál? Mondd csak meg, ha egyszer oly nagy a bölcsességed!

⁵Ki határozta meg méretét? Hisz tudod! És ki feszített ki rá mérőzsinórt?

⁶Mibe eresztették sarokpilléreit, és a szegletkövét ki illesztette be,

⁷amikor ujjongtak a hajnalcsillagok, s amikor lelkendeztek az Isten fiai?

⁸Ki zárta el kettős kapuval a tengert, amikor felszökellt az anyaölből,

⁹s ruhául megalkottam neki a felhőket, és bepólyáztam a felhők homályába,

¹⁰amikor meghúztam a határvonalat számára, és gátat építettem, meg kettős kapukat?

¹¹Mondtam neki: „Eddig jöhetsz, de tovább nem! Ezen a helyen törjön meg hullámaid gőgje!”

¹²Adtál életedben parancsot reggelnek? Jelölted már ki hajnalpírnak helyét,

¹³hogy zárja le szegélyként a földnek szélét, s a gonosztevőket kergesse el róla?

¹⁴Olyan lesz, mint az agyag a pecsét alatt, s úgy elszíneződik, mint egy ruhadarab.

¹⁵A gonosztevőktől megtagadják fényét, a már fölemelt kar két darabra törik.

¹⁶El tudnál jutni a tenger forrásához, sétáltál-e már a tenger fenekén?

¹⁷Mutatták már neked a halál kapuit, s láttad-e már az alvilág kapusát?

¹⁸Fel tudod fogni a föld egész terjedelmét, valld csak meg őszintén, érted-e teljesen?

¹⁹Melyik út visz oda, ahol a fény lakik, és a sötétségnek hol a lakóhelye,

²⁰hogy elkísérhetnéd őket otthonukba, s hazavezethetnéd őket a házukba?

²¹Ezt te jól tudod mind, hisz akkor születtél, s nagy a te életed napjainak száma!

²²Voltál-e a hóval töltött tárolóknál, láttad-e valaha a jégeső pajtáit,

²³miket fenntartottam szükség idejére, a harc és háború napjaira?

²⁴Melyik út visz oda, hol a fény osztódik, amikor szikrákat bocsát le a földre?

²⁵Ki hasított nyílást a záporesőnek, és ki nyitott utat a viharfelhőnek,

²⁶hogy oda is essék, ahol ember nincsen, s a pusztaságra, ahol nem lakik ember,

²⁷hogy így jóllakhasson vadon és sivatag, és a pusztaságban zöld növényt fakasszon?

²⁸Vajon van-e az esőnek apja, és a harmatcseppet ki hozhatja létre?

²⁹Kinek az öléből keletkezik a jég? Hát az égnek derét ki hozta világra?

³⁰A víz kőkeményre sűrűsödik össze, és összehúzódik a tenger felszíne.

³¹A Fiastyúk szálait te fűzted össze, s a Kaszás bilincseit te lazítottad fel?

³²Te határoztad meg a hajnalcsillag keltét, s te vezeted a Medvét fiaival együtt?

³³Tudsz-e valamit a mennybolt törvényéről, uralmát a földön te határozod meg?

³⁴És ha a felhőkig fölemeled hangod, szót fogadnak-e neked az áradó vizek?

³⁵Szavadra útnak indulnak-e a villámok, s mondják-e neked: „Nos, már itt is vagyunk!”?

³⁶Az íbiszbe vajon ki ad bölcsességet, s kinek köszönheti értelmét a kakas?

³⁷Ki olyan bölcs, hogy a felhők számát tudná? És az ég tömlőit ki tudja megnyitni,

³⁸mikor szilárd röggé keményedik a föld, s keményen egymáshoz tapadnak a hantok?

³⁹Nőstényoroszlánnak te hajtod a zsákmányt? S az oroszlánkölykök éhét te csitítod,

⁴⁰amikor vackukon a földre lapulnak, és a bozótban fekve leskelődnek?

⁴¹Avagy a hollónak ki ad táplálékot, amikor fiai Istenhez kiáltanak, és felágaskodnak, mert nincs, mit egyenek?