¹Elihu folytatta és így szólt:

²Várjál csak egy kicsit, hadd oktassalak ki! Mert tovább is tudok Isten mellett szólni.

³Távoli forrásból merítem tudásom, és bebizonyítom Teremtőm igazát.

⁴Szavaimban nincs szemernyi csalás sem, világosan látó ember áll előtted.

⁵Nézd, ok nélkül senkit nem vet meg az Isten,

⁶de a gonosztevőt nem hagyja életben. A szorongatottaknak igazságot szerez,

⁷szemét nem veszi le arról, aki igaz. És bár királyokat ültet a trónokra, ha az uralkodók fölkelnek ellene,

⁸akkor valamennyit láncra vereti, s a nyomor pórázán fogságba kerülnek.

⁹Így veti szemükre azt, amit tettek, és a bűnüket, hogy ellene lázadtak.

¹⁰Hogy a leckét értsék, fülüket megnyitja, s azt mondja: a bűntől el kell fordulniuk.

¹¹Hogyha szót fogadnak és szolgálják, akkor boldogságban érnek napjaik véget, az éveik meg csupa örömben.

¹²De ha nem akarnak szófogadók lenni, akkor maguk futnak a fegyvere elé, s halálukat lelik tudatlanságukban.

¹³Az álnok szívűek kitartanak dühükben, s nem könyörögnek, mikor megkötözi őket.

¹⁴Már ifjúkorukban elpusztul a lelkük, szégyenletes módon végződik életük.

¹⁵A szegényt megmenti nyomorában, nélkülözés közben kinyitja a szemét.

¹⁶Téged is visszaránt az ínség torkából, hisz egykor bőségnek örvendhettél, folyt a zsír asztalodon, annyi volt.

¹⁷Ámde nem ítélted el a gonosztevőt, s az árvák igazát nem oltalmaztad.

¹⁸Most vigyázz, félre ne vezessen a bőség, a gazdag váltságdíj el ne tántorítson.

¹⁹Úgy bánj a gazdaggal, mint a szegényebbel, az erőssel meg úgy, mint a gyengével!

²⁰Azokat se vesd el, akik nem barátaid, s ne ültesd helyükre saját rokonaid.

²¹Jól vigyázz, nehogy a gonoszsághoz pártolj! Hisz épp erre szolgál megpróbáltatásod.

²²Isten hatalmában, nézd, milyen fönséges! Ki tudna olyan jól tanítani, mint ő?

²³Ki szabta meg, mit hogyan tegyen, ki merné mondani: „Igazságtalan voltál!”?

²⁴Legyen rá gondod, hogy műveit magasztald, hisz dalokat zengnek róluk az emberek.

²⁵Örömmel szemléli minden egyes ember, az is, aki messziről látja.

²⁶Lám, nagy az Isten, de mi nem ismerjük, kifürkészhetetlen éveinek száma.

²⁷Hogyha vízcseppeket indít el lefelé, akkor eső esik, az ő áradata,

²⁸amely lezúdul a fellegekből, s cseppekben tömérdek emberre hullik.

²⁹Ezáltal viseli gondját a népeknek, így látja el őket bőven táplálékkal.

³⁰Ki tudná felfogni felhői méretét, s a hangos mennydörgést a sátorából?

³¹Kiteríti a felhőt, amely eltakarja, és befödi vele a hegyek csúcsait.

³²

³³A két kezébe fogja a villámot, aztán megszabja, hová essen.

³⁴Mennydörgése hangja jelzi közeledtét, bosszuló haragja a gazság felé tart.