A három bölcs kudarca

¹Ezután Elihu folytatta és így szólt:

²Bölcsek, hallgassátok meg a szavaimat, szakértők, figyeljetek ide!

³Mert a fülnek meg kell vizsgálnia a szót, úgy, mint ahogy az íny ízleli az ételt.

⁴Csak ami helyes, azt választjuk magunknak, kutassuk hát ki magunk között, mi a jó.

⁵Lám, Jób azt mondja: „Igaz ember vagyok, Isten volt, aki elvette igazamat.

⁶Bírám kegyetlenül ellenem van, nem gyógyul a sebem, pedig nem vétkeztem.”

⁷Hol van még egy olyan ember, mint amilyen Jób, aki a gyalázkodást úgy issza, mint a vizet,

⁸aki a gonosztevők társává szegődött, és összejár a gonoszokkal?

⁹Valóban azt mondta: „Mit ér az embernek, hogyha barátságban él is az Istennel.”

¹⁰Ezért bölcs emberek, hallgassatok rám! Az igazságtalanság távol áll Istentől, a Mindenható nem követ el álnokságot.

¹¹A tettei szerint fizet az embernek, és aszerint bánik vele, ahogyan él.

¹²Isten gonoszságot nem művelhet, a Magasságbeli nem ferdíti el az igazságot.

¹³Vajon ki bízta rá a földet, s a földkerekséget ki alapította?

¹⁴Ha visszavonná a fuvallatát, és ha visszaszívná a leheletét,

¹⁵akkor minden élő rögtön elpusztulna, és az ember is visszatérne a porba.

¹⁶Hogyha okos vagy, akkor figyelj ide, és a beszédemre nyisd ki a füledet!

¹⁷Törvény ellensége tud-e kormányozni? Kárhoztatod-e az egészen igazat?

¹⁸Aki azt mondja a királynak: „Te istentelen!” A nemeseknek meg: „Ó, ti gonosztevők!”

¹⁹Aki nem elfogult a fejedelmek iránt, s a gazdagot nem becsüli többre a szegénynél, mert hiszen mind az ő kezének művei.

²⁰Éjszaka idején hirtelen meghalnak. Nagyurak is reszketnek, aztán eltűnnek, erőlködés nélkül végez az erősekkel.

²¹Látja szeme az ember útjait, és minden lépését szemmel tartja.

²²Nincs számára sötét és nincsen éjszaka, hol a gonosztevők el tudnának bújni.

²³Nem tűzött ki időt az ember számára, mikor járuljon Istene ítélőszéke elé.

²⁴Összetöri – vizsgálat nélkül – a hatalmasokat, és másokat ültet a helyükre.

²⁵Mivel tud tetteikről, letaszítja őket – éjjel –, és szétzúzódnak.

²⁶Gonosztevők gyanánt ütlegeli őket, olyan helyen, ahol akárki láthatja.

²⁷Ha szemére vetik: „Ezek, lám, elhagyták, útjait követni nem voltak hajlandók;

²⁸elhatolt hozzá a szegények jajszava, és az elnyomottak hangját meghallotta,

²⁹mégis nyugodt maradt, nem zavarja semmi, arcát eltakarja és senki sem látja”, így van ez, mert sajnálja az egyest és a népet,

³⁰s mert a gonosztevőt a balszerencse hálójára bízza.

³¹Hogyha aztán ez így szól az Istenhez: „Megtévesztettelek, de többé nem vétkezem, hogyha vétkeztem, hát légy most a tanítóm,

³²ha gonoszságot tettem, többé nem teszek”,

³³véleményed szerint meg kell-e büntetnie, csak azért, mert te elveted az ítéletét? Rajtad a sor, válassz! Nem én vagyok soron. Ezért mondd ki bátran, amit gondolsz!

³⁴Az okos emberek azt mondják majd nekem, s minden bölcs férfiú, aki figyelt rám:

³⁵„Esztelen volt Jób, amikor így beszélt, és szavában nem volt bölcsesség.

³⁶Tedd hát próbára, jó alaposan, mert mint egy esztelen, úgy feleselt vissza.

³⁷Mert a bűnét megtoldotta galádsággal, s kétségbe vonja a jogrendet közöttünk, és szószátyárkodik az Isten ellen.”