III. AZ ELIHU-BESZÉDEK

Elihu veszi át a szót.

¹A három férfi felhagyott vele, hogy Jóbnak felelgessen, mert igaz volt a saját szemében.

²Ekkor fölgerjedt a Rám nemzetségből való Barákel fiának, a Búzból való Elihunak a haragja. Jób ellen támadt fel haragja, mert az Isten előtt igaznak gondolta magát.

³Három barátjára is mérges volt, mert nem találták el a feleletet, és így eltűrték, hogy Istent meghazudtolja.

⁴Míg azok beszéltek, Elihu addig várt. Mert azok idősebbek voltak, mint ő.

⁵Amikor azonban Elihu látta, hogy a három férfi nem tud többé mit válaszolni, fölgerjedt haragja.

⁶Ekkor hozzákezdett Barákel fia, Elihu és így szólt: Fiatal vagyok még, ti pedig már őszek, ezért tartózkodtam, aztán szégyelltem is tudtotokra adni, mi a véleményem.

⁷Gondoltam magamban: „Szóljon az öregkor, évek teljessége hirdesse bölcsességét!”

⁸De csak a szellem, amely az emberben lakik, a Mindenható lehelete, csak az tesz okossá.

⁹Nem mindig okosak, kiknek éve számos, s nem mindig helyes a vének felfogása.

¹⁰Ezért bátorkodom szólni. Figyeljetek! Szeretnék magam is véleményt mondani.

¹¹Nézzétek, én vártam, míg ti beszéltetek, és odafigyeltem bölcs szavaitokra. Míg a megfelelő szóra rátaláltok,

¹²jól odafigyelve követtem szavatok. De lám, egyiktek sem cáfolta meg Jóbot, közületek szavára egy sem felelt meg.

¹³Ne gondoljátok: „Mi találtuk fel a bölcsességet, egyenest az Isten, nem ember tanított.”

¹⁴Én bizony nem szólnék ilyenféle módon, s nem felelnék neki mondásaitokkal.

¹⁵Azok zavartak, választ nem adnak, kifogytak a szóból.

¹⁶Várakozzam tán még? Hisz már nem beszélnek, csöndben álldogálnak, s nem felelnek semmit.

¹⁷Felelek hát akkor a magam részéről, tudtotokra adom, mi a véleményem.

¹⁸Mert gondolatokkal vagyok telis-tele, űz és hajt a lélek, amely bennem lakik.

¹⁹Lám, olyan a keblem, mint a lefojtott bor, új tömlők módjára utóbb még szétszakad.

²⁰Így hát beszélnem kell, hogy megkönnyebbüljek, megnyitom ajkamat, hogy választ adhassak.

²¹Nem fogok senkinek a pártjára állni, hízelgő szavakkal senkit nem illetek.

²²Nem értek én ahhoz, hogy kell hízelegni, Teremtő Istenem hamar elszólítna.