¹A saját szememmel szövetségre léptem, hogy soha kívánsággal lányra nem nézek.

²Különben odafönt mit kapnék Istentől, milyen örökséget a Mindenhatótól?

³Nem a gonoszokra vár-e a romlás, nem a gonosztevő sorsa a pusztulás?

⁴Hát nem tartja szemmel mind az útjaimat, és nem számlálja meg minden lépésemet?

⁵Hogyha hazudozva szédelegtem, ha becsapni sietve vitt a lábam,

⁶akkor ám mérjen meg az igazság mérlegén, és meglátja az Isten ártatlanságomat.

⁷Hogyha lépéseim letértek az útról, és ha szívem netán szememet követte, vagy ha a kezemhez mákszemnyi folt tapadt,

⁸akkor más egye meg, amit én vetettem, és ami nekem nő, azt mind ki kell tépni.

⁹Ha hagytam, hogy szívemet asszony behálózza, és ha leskelődtem más ember ajtaján,

¹⁰akkor feleségem hadd örüljön másnak, s hajoljanak fölé idegen emberek!

¹¹Páratlan gyalázat volna az ilyesmi, és olyan bűn, amely bírák elé való.

¹²Olyan tűz ez, amely a pokolig éget, és fölemésztené minden vagyonomat.

¹³Ha semmibe vettem szolgámnak jogait, és a szolgálómét, mikor pörlekedtünk,

¹⁴mit tehetnék, hogyha fölkelne az Isten, ha vizsgálatra fogna, vajon mit felelnék?

¹⁵Nem az én Teremtőm alkotta-e őket, nem ugyanaz formált az anyánk méhében?

¹⁶Ha a szántóföldem panaszt emelne rám, és ha minden barázdája sírna,

¹⁷ha fizetés nélkül ettem a termését, s a szántóvetőkből sóhajt fakasztottam,

¹⁸akkor búza helyett csak tövist teremjen, és rajta árpa helyett csak gyimgyom sarjadjon!

¹⁹Ha megtagadtam a szegény kívánságát, hagytam, hogy az özvegy szeme elepedjen,

²⁰vagy ha a falatom egymagam ettem meg, és az árvának részt belőle nem adtam,

²¹– ifjúságom óta atyám volt az Isten, anyámnak méhétől ő vezérelt! –

²²hogyha szerencsétlent láttam ruhátlanul, olyan szegényt, kinek nincsen takarója,

²³kinek a csípője ne mondana hálát, mivel bárányaim gyapja melegíti,

²⁴vagy ha ártatlanra emeltem a kezem, mikor a kapunál segítségre leltem,

²⁵akkor nyakszirtemtől váljék el a vállam, és a forgójából karom szakadjon ki!

²⁶Mert rám szakadna Istennek haragja, és fensége előtt nem tudnék megállni.

²⁷Hogyha reménységem aranyba vetettem, s színaranynak mondtam: „Te vagy bizodalmam”,

²⁸hogyha örültem, mert nőtt a gazdagságom vagy mert nagy dolgokat vitt végbe a kezem,

²⁹ha a napot néztem, miként ragyogott, vagy a holdat, mikor méltósággal haladt,

³⁰ha a szívem titkon tán megzavarodott, s ha csókra emeltem kezemet a szájhoz,

³¹ez is bűnszámba megy a bíró szemében, hisz akkor fent az Istent megtagadtam volna.

³²Vajon örültem-e ellenségem baján, vagy vígan voltam-e, amikor baj érte,

³³és engedtem-e, hogy a szám vétkezzék, kívántam-e életét egy-egy átokszóval?

³⁴Kik sátramban laktak, nem vallották-e meg: „Ki nem lakhatott jól húsával bármikor?”

³⁵Idegenből jöttnek nem kellett kint hálni, minden jövevénynek nyitva állt a kapum.

³⁶Ha emberek előtt eltitkoltam volna, s bűnömet szívemben elrejtettem volna,

³⁷mert a nagy tömegtől tán tartottam volna, s megijedtem volna a törzsek gúnyjától, akkor csöndben volnék, ki sem lépnék az ajtón.

³⁸Bár volna itt valaki, s hallgatna meg Isten! Utolsó szavam ez: „Felelj nekem, Mindenható!” Itt az irattekercs, mit ellenfelem írt.

³⁹Az igazság az, hogy a vállamra venném, s mint koronát a fejemre tenném.

⁴⁰Megmondanám neki lépteimnek számát, s mint egy fejedelem, sietnék elébe.

⁴¹

⁴²

⁴³

⁴⁴Jóbnak szavai itt befejeződtek.