4. A BÖLCSESSÉG DICSÉRETE

Az ember maga nem tehet szert bölcsességre

¹Van hely, ahol ezüstöt találnak, olyan hely is akad, hol aranyat mosnak.

²Föld mélyéről hozzák felszínre a vasat, és a kövekből rezet olvasztanak.

³Véget vet az ember (lenn) a sötétségnek, azután feltúrja utolsó zugáig a sziklakőzetet – addig éjszaka borult rá.

⁴Lámpás emberek kifúrják az aknát, úgy csüngenek ottan, lábuk elfelejtve, emberektől távol lebegnek (az űrben).

⁵A kenyérgabona sarjadzik a földből, noha lent alatta tűzzel robbantanak.

⁶Sziklatömbben van a zafír lelőhelye, de még aranypor is található benne.

⁷Olyan ösvény ez, hogy keselyű nem látja, a héja szeme sem tudja kifürkészni.

⁸A büszke vad sem veszi arrafelé útját, nem járt arra még soha oroszlán.

⁹Az ember ráteszi kezét a kövekre, egész alapjukig dúlja a hegyeket.

¹⁰Áttöri a sziklát és tárnát nyit benne, sok-sok drágaságot láthat ott a szeme.

¹¹Felkutatta már a folyóknak forrását, és sok rejtett dolgot napvilágra hozott.

¹²De hát a bölcsesség – ez vajon honnét van, és az értelemnek hol a lelőhelye?

¹³Odavivő utat nem ismer az ember, élők országában nem lehet meglelni.

¹⁴Az ősvizek azt mondják: nem lakik bennünk, a tenger megvallja: nálam sincs lakása.

¹⁵Arannyal nem lehet érte megfizetni, és a színezüst sem elég nagy ár érte.

¹⁶Nem lehet megvenni ofiri aranyért, sem ritka ónixért, sem pedig zafírért.

¹⁷Nem érhet föl vele sem arany, sem üveg, aranyedényért sem lehet becserélni.

¹⁸A korallt és kristályt ne is említsük, a bölcsesség ára drágább a gyöngynél.

¹⁹Nem olyan értékes a kusi topáz sem, de még színarannyal sem mérhető össze.

²⁰Honnan is származik tehát a bölcsesség, és az értelemnek hol a lelőhelye?

²¹Fátyol takarja minden élő elől, el van rejtve az ég madarai előtt.

²²Maga az alvilág és a halál is vallja: mi csak hallomásból tudunk róla.

²³Egyedül az Isten ismer hozzá utat, egyedül ő tudja, hol a lelőhelye.

²⁴Mert a szeme ellát a Föld határáig, ő mindent lát, mi az ég alatt van.

²⁵Amikor a szélnek megszabta a súlyát, és a vizeket mércéjével mérte,

²⁶amikor az esőnek korlátot szabott, és a mennydörgések útját kijelölte,

²⁷akkor volt, hogy látta, a súlyát lemérte, megvizsgálta és lehatolt mélyére.

²⁸Az embernek akkor csupán ennyit mondott: „Az Isten félelme, lásd, ez a bölcsesség, az okosság meg: kerülni a bűnt.”