Ének az Úr szőlőjéről

¹Hadd énekeljem el barátomnak

Ének az Úr szőlőjéről

szőlője iránti szerelme énekét.

Ének az Úr szőlőjéről

A barátomnak volt egy szőlőskertje,

Ének az Úr szőlőjéről

termékeny domboldalon.

²Felásta földjét, a köveket kiszedte belőle,

és nemes szőlőfajtákkal ültette be.

A közepére tornyot épített,

és sajtót is vágott benne.

Aztán várta, hogy szőlőt teremjen,

de csak vadszőlőt hozott.

³Most hát Jeruzsálem lakói és ti, Júda férfiai:

Tegyetek igazságot köztem

és szőlőm között!

⁴Mit kellett volna még tennem

szőlőmmel, amit nem tettem meg vele?

Azt vártam, hogy szőlőt teremjen,

hát miért hozott csak vadszőlőt?

⁵Most azért tudtotokra adom,

mit fogok tenni szőlőmmel:

Lebontom sövényét, hadd legeljék le,

lerombolom falát, hadd tapossák össze.

⁶Parlaggá teszem,

amit metszetlen hagynak,

és nem kapálnak meg,

hadd verje föl a bozót és a gaz.

És megparancsolom a felhőknek:

ne hullassanak rá esőt.

⁷Igen, a Seregek Urának szőlője

Jeruzsálem háza,

és Júda népe dédelgetett ültetvénye.

Azt várta,

hogy igaz tetteket vigyenek végbe,

s lám, gaztetteket követnek el.

Azt várta, hogy igazság terem náluk,

de csak jajkiáltás hallik és siralom.

Jajkiáltások

⁸Jaj azoknak,

Jajkiáltások

akik házat házhoz sorakoztatnak,

Jajkiáltások

szántóföldet szántóföldhöz ragasztanak,

Jajkiáltások

míg az övék nem lesz minden hely,

Jajkiáltások

s nem csak ők lakják az egész országot.

⁹Megesküdött a Seregek Ura

fülem hallatára:

„Bizony, rommá lesz a sok ház,

és a szép nagy paloták lakatlanná válnak.

¹⁰Tíz hold szőlő

csak egy korsóra valót hoz majd,

és tíz véka vetőmag

csak egy vékát terem.”

¹¹Jaj azoknak, akik kora reggeltől fogva

mámorító italokat hajhásznak,

és esténként sokáig fennmaradnak,

mert a bor hevíti őket.

¹²Citera és hárfa, dob és fuvola – az van,

meg bor a lakomáikon,

de az Úr tetteire nem ügyelnek,

és kezének művét észre sem veszik.

¹³Bizony, fogságba hurcolják majd népemet,

mert nincsen benne érteni akarás.

A hatalmasok éhen vesznek,

maga a nép meg szomjúságtól eped el.

¹⁴Feltárja torkát az alvilág,

és végtelen szélesre nyitja a száját,

hogy elnyelje népemből a hatalmasokat,

¹⁴akik most oly vígan vannak.

¹⁵Akkor majd meggörnyed az ember,

megalázzák a büszke férfit,

és a kevélyek lesütik szemüket.

¹⁶Ám a Seregek Ura megdicsőül ítéletében,

s a szent Isten felragyogtatja szentségét igazságossága által.

¹⁷Bárányok legelnek ott mint legelőjükön,

és a gazdagok romjai közt kosok tanyáznak.

¹⁸Jaj azoknak, akik a büntetést

ökörlánccal vonják magukra,

és a bűnt úgy húzzák,

mint a kötél a szekeret.

¹⁹Akik így szólnak:

„Rajta! Igyekezzék művével, hadd lássuk!

Közeledjék és valósuljon meg,

amit Izrael Szentje tervez, hadd érjük meg!”

²⁰Jaj azoknak, akik a rosszat jónak mondják,

és a jót rossznak.

Akik a sötétséget világosságnak teszik meg,

s a világosságot sötétségnek,

ami keserű, azt édesnek,

az édeset meg keserűnek.

²¹Jaj azoknak,

akik bölcsek a tulajdon szemükben,

és okosaknak hiszik saját magukat.

²²Jaj azoknak, akik hősök a borivásban,

és bátrak, ha mámorító italt kevernek.

²³Jaj azoknak, akik ha megvesztegetik őket,

fölmentik a gonoszt,

és attól, akinek igaza van, elveszik igazát.

²⁴Amint a tarlót felfalják a lángok,

és az aszott fű elhamvad a tűzben,

az ő gyökerük is hamuvá válik,

virágjuk elszáll, mint a por.

Mert elvetették

a Seregek Urának törvényét,

s megvetették Izrael Szentjének szavát.

Az Úr haragja

²⁵Ezért az Úr haragja fölgerjedt népe ellen,

Az Úr haragja

fölemelte kezét és lesújtott rá.

Az Úr haragja

Megölte fejedelmeit, s hulláik

Az Úr haragja

úgy hevernek, mint a szemét az utcán.

Az Úr haragja

De ezzel még nem csillapult le haragja,

Az Úr haragja

keze továbbra is ki van nyújtva.

Az asszírok betörése

²⁶Jelt ad egy távoli nemzetnek,

Az asszírok betörése

és füttyszóval elhívja a föld határairól.

Az asszírok betörése

S lám, el is jön sietve, gyorsan.

²⁷Nincs közte fáradt, sem beteg,

egyik sem álmos, egyik sem alszik.

Derekán egyiknek sincs oldva az öve,

s nem szakad el sarujának szíja.

²⁸Nyilai hegyesek, s íjai mind kifeszítve.

Lovainak patája akár a kovakő,

s mint a forgószél,

olyanok harci szekereinek kerekei.

²⁹Ordítása olyan, mint az oroszláné,

úgy bömböl, mint egy oroszlánkölyök.

Ordít és megragadja a zsákmányt,

s ha elviszi, nincs, aki elvegye tőle.

³⁰Azon a napon úgy bömböl majd fölötte,

mint ahogy a tenger bömböl.

S ha az ember a földre néz:

lám, szorongást keltő sötétség van rajta,

és világosságát homály fedi.