Hiszkija betegsége és gyógyulása.

¹Abban az időben Hiszkija halálosan megbetegedett. Ámoc fia, Izajás próféta elment hozzá és így szólt: „Ezt mondja neked az Úr: Rendezd el ügyeidet, mert nemsokára meghalsz, s nem maradsz életben.”

²Erre Hiszkija arccal a fal felé fordulva így könyörgött az Úrhoz:

³„Emlékezz, Uram, hogy hűségesen és egész szívvel jártam színed előtt, és azt tettem, ami kedves neked.” Aztán keserves sírásra fakadt Hiszkija.

⁴Ekkor az Úr így szólt Izajáshoz:

⁵„Menj, és mondd meg Hiszkijának: Ezt üzeni az Úr, atyádnak, Dávidnak Istene: Meghallgattam könyörgésedet, és figyelembe vettem könnyeidet, úgyhogy meggyógyítalak: három nap múlva fölmész az Úr templomába és tizenöt esztendővel megtoldom életedet.

⁶Megmentelek Asszíria királyának kezétől, sőt ezt a várost is megoltalmazom.”

²¹Majd így rendelkezett Izajás: „Hozzatok ide egy fügés kalácsot, tegyétek rá a daganatra, s meg fog gyógyulni.”

²²Hiszkija ekkor megkérdezte: „Mi lesz rá a jel, hogy fölmegyek az Úr templomába?” Izajás így válaszolt:

⁷„Ez legyen neked a jel az Úrtól, hogy megtartja adott szavát:

⁸Nos, visszatérítem az árnyékot annyi fokkal, amennyit már lement a nap az Acház-féle lépcsőfokokon, vagyis tíz fokkal.” Vissza is tért a nap tíz fokkal azokon a fokokon, amelyeken már lement.

Hiszkija hálaéneke

⁹Hiszkijának, Júda királyának éneke,

Hiszkija hálaéneke

amikor felépült betegségéből:

¹⁰Így szóltam: Életem napjainak közepén

kell alászállnom az alvilág kapuihoz,

életem hátralevő éveitől megrabolva.

¹¹Azt gondoltam: Nem látom többé

az Urat az élők földjén.

És nem láthatok senkit azok közül,

akik a földet lakják.

¹²Sátramat lebontják és elveszik tőlem,

mint ahogy lebontják sátrukat a pásztorok.

Életemet, mint a takács, felgöngyölöd,

hogy aztán levághasd a szövőszékről.

Még mielőtt az éj felváltja a nappalt,

már végzel velem.

¹³Siránkozom egészen reggelig,

hogy mint az oroszlán,

összetöri minden csontomat.

¹³Még mielőtt az éj felváltja a nappalt,

már végzel velem.

¹⁴Mint a fecskefióka, úgy csipogok,

nyögdécselek, mint a galamb.

Szemem bágyadtan tekint a magasba:

Végy gondjaidba, légy segítségem!

¹⁵Mit is mondjak neki? Miről beszéljek vele?

Ő tette ezt mind velem.

Egész életemben dicsőítelek

minden szenvedésemért!

¹⁶Uram, érted él a szívem,

és a lelkem is csak érted él.

Meggyógyítottál és hagyod, hogy éljek,

¹⁷még szenvedésem is áldássá vált.

Megszabadítottad lelkemet

a pusztulás verméből.

Hátad mögé vetetted minden vétkemet.

¹⁸Mert az alvilág nem dicsőít téged,

és a halál nem magasztal;

akik a sírgödörbe szállnak,

már nem bíznak hűségedben.

¹⁹Csak aki él, az magasztal,

ahogy ma én magasztallak.

Az apák hirdessék fiaiknak a hűségedet.

²⁰Uram, siess segítségemre!

És engedd, hadd zengjük zsoltárainkat

életünknek minden napján, az Úr házában.