Ezdrás küzdelme a vegyesházasság ellen.

¹Amikor ezekkel elkészültek, elém járultak a főemberek, és így szóltak: „Izrael népe, a papok és a leviták nem különültek el a földnek undokságaiba süllyedt népeitől, a kánaániaktól, hettitáktól, perizitáktól, jebuzitáktól, ammonitáktól, moábitáktól, egyiptomiaktól és amoritáktól.

²Ehelyett lányaik közül vettek maguknak és fiaiknak feleséget, s így a szent faj összekeveredett a pogány népekkel. S ebben a törvényszegésben a vezetők és elöljárók voltak az elsők.”

³Amikor ezt megtudtam, megszaggattam ruhámat és köntösömet, téptem fejemen a hajat meg a szakállamat, és csak ültem magamba roskadva.

⁴Mind körém gyűltek, akik a fogságból hazatértek hűtlensége miatt remegtek Izrael Istenének szavától. Egészen az esti áldozat idejéig ott ültem, magamba roskadva.

Ezdrás bűnbánati imája.

⁵Az esti áldozatkor legyőztem lesújtottságomat, megszaggatott ruhában és köntösben térdre borultam, s kitártam kezemet az Úr, az én Istenem felé,

⁶és így szóltam: „Istenem, a szégyentől és pironkodástól nem merem tekintetemet feléd emelni, Istenem. Mert vétkeink úgy elszaporodtak, hogy teljesen elborítottak, és bűneink egészen az égig érnek.

⁷Atyáink napjaitól mind a mai napig folyvást csak vétkeztünk. Bűneink miatt kerültünk mi, királyaink és papjaink a népek királyainak kezére, kardélre, fogságba, s lett sorsunk a kifosztás és megvetés, s így áll a dolog velünk ma is.

⁸Most azonban egy szempillantásra megkönyörült rajtunk az Úr, a mi Istenünk: Meghagyott egy maradékot, s menedéket adott nekünk szent helyén. Megengedte Istenünk, hogy fölcsillanjon a szemünk, és egy kissé föllélegezzünk szolgaságunkban.

⁹Mert szolgák vagyunk, de nem hagyott el minket Istenünk szolgaságunkban: fölkeltette irántunk a perzsa királyok jóindulatát, s életet öntött belénk, hogy fölépíthessük Istenünk házát és helyreállíthassuk romjait. Védőfalat emelt nekünk Júdában és Jeruzsálemben.

¹⁰Mit mondhatunk hát, Istenünk? Megszegtük parancsaidat,

¹¹amelyeket szolgáid, a próféták által szabtál nekünk, ezekkel a szavakkal: az a föld, amelyre bementek, hogy birtokba vegyétek, tisztátalan föld a föld népeinek tisztátalansága miatt, azok miatt, amelyekkel beszennyezték az egyik végétől a másikig.

¹²Ezért ne adjátok lányaitokat az ő fiaiknak feleségül, s az ő lányaikat se vegyétek feleségül fiaitoknak. Ne törődjetek sem a békéjükkel, sem a jólétükkel, hogy erősek lehessetek, a föld legjava termését ehessétek és örökségül hagyhassátok (a földet) fiaitokra, mindörökre.

¹³Azok után, amik gonoszságaink és nagy bűneink miatt történtek velünk, ó Istenünk, kíméletből kevesebbet mértél ránk, mint amennyit bűneink miatt érdemeltünk, lám meghagytál nekünk egy maradékot –

¹⁴megszeghetnénk-e még parancsaidat és szövetkezhetnénk-e ezekkel az utálatra méltó népekkel? Nemde föllángolna haragod és elpusztítanál minket, nem hagynád meg a csekély maradékot sem?

¹⁵Urunk, Izrael Istene, te igaz vagy, hogy még ma is van belőlünk egy maradék. Nézd, itt vagyunk előtted a vétkeinkkel, miattuk nem állhatunk meg színed előtt.”