¹Achasvéros király adót vetett ki a szárazföldre és a tenger szigeteire.

²Minden nagy tette és vitézsége, valamint annak leírása, hogyan magasztalta fel, s tüntette ki Mardokeust – ez mind meg van írva a méd és a perzsa királyok könyvében.

³Ezt olvassuk bennük: „A zsidó Mardokeus a második volt Achasvéros király után, a zsidók előtt tekintélyes ember, testvérei sokaságának körében pedig kedves, mert népe javát kereste, a fajtájának boldogulása érdekében szólt.”

⁴Mardokeus így szólt: „Mindent Isten vitt végbe.

⁵Emlékezz az álomra, amelyet ezekkel az eseményekkel kapcsolatban láttam – semmi sem maradt beteljesületlenül:

⁶sem a kis forrás, amely folyóvá dagadt, sem a fény, amely felragyogott, sem a nap, sem pedig a víz bősége. Eszter ez a folyó, akit a király feleségül vett és királynévá tett.

⁷A két sárkány én vagyok meg Ámán.

⁸A nemzetek azok, akik összegyűltek, hogy kiirtsák a zsidók nevét.

⁹Népem, Izrael az Istenhez kiáltott és megszabadult. Mert az Úr óvott meg minket ezektől a bajoktól. Az Úr vitte végbe ezeket a jeleket és csodákat, amilyeneket a pogányok között nem művelt soha.

¹⁰Valójában ő rendelt két sorsot, egyet Isten népe javára, egyet a pogány népek számára.

¹¹S ezek a sorsok beteljesedtek minden népen az ő terve szerint a meghatározott órában, időben és napon.

¹²Isten akkor megemlékezett népéről, s igazságot szolgáltatott örökségének.

¹³Ezért ezek a napok, Adar hónap tizennegyedik és tizenötödik napja az ünnepi összejövetel, az öröm és vigasság napjai lesznek az Úr színe előtt minden nemzedéken át, örökkön-örökké népében, Izraelben.”

¹⁴Ptolemeusz és Kleopátra uralkodásának 4. évében Dosziteus, aki papnak és levita származásúnak mondta magát, valamint fia, Ptolemeusz hozták ezt a purimra vonatkozó levelet. Azt állították róla, hogy hiteles és a jeruzsálemi közösségből való Lüzimachosz fordította le, Ptolemeusznak a fia.