Salamon is csak ember volt.

¹Én is halandó ember vagyok, mint a többi; és a föld első ivadékának utóda. Anyám méhében öltöttem testet.

²Tíz hónap alatt álltam össze a vérében a férfi magvából, az egyesülés gyönyörétől kísérve.

³Mikor megszülettem, én is a közös levegőt szívtam, és a földre estem, mint mindenki; első hangom a sírás volt, mint a többieké.

⁴Pólyában és gondok közt neveltek.

⁵Mert egyetlen király sem kezdi másképp az életét.

⁶Mindenki számára egy az út az életbe, mint ahogy a távozás is ugyanaz.

Salamon nagyra becsüli a bölcsességet.

⁷Ezért könyörögtem, és megkaptam az okosságot; esdekeltem, és leszállt rám a bölcsesség lelke.

⁸Többre becsültem a jogarnál és a trónnál, és hozzá mérten semminek tartottam a gazdagságot.

⁹A fölbecsülhetetlen drágakövet sem állítottam vele egy sorba; mert mellette minden arany csak egy marék homok, és vele összemérve az ezüst csak sárnak számít.

¹⁰Jobban szerettem egészségnél és szépségnél, és birtoklását a világosságnál is többre tartottam; mert a fény, amely belőle árad, nem alszik ki soha.

¹¹De vele együtt a többi javak is mind hozzám jöttek, mérhetetlen gazdagság volt a kezében.

¹²Örültem mindennek, mert a bölcsesség volt a vezérük; nem tudtam, hogy a szülőanyjuk is az.

¹³Csalárdság nélkül sajátítottam el, irigység nélkül adom tovább, nem rejtem el gazdagságát.

¹⁴Hisz kifogyhatatlan kincs az emberek számára. Akik szert tettek rá, megszerezték Isten barátságát, mert ajánlották őket a fegyelem adományai.

Hivatkozás Isten sugallatára.

¹⁵Adja meg nekem az Isten, hogy bölcsen beszéljek és ahhoz méltóan gondolkodjam, aminek részese lettem! Mert ő irányítja a bölcsességet és vezeti a bölcset.

¹⁶Hiszen a kezében vagyunk mi magunk, a szavaink, egész értelmünk és minden ügyességünk.

¹⁷Mert ő adta nekem a dolgok biztos ismeretét, hogy értsem a világmindenség szerkezetét és az elemek működését,

¹⁸az idők elejét, végét és közepét, a napfordulat változását és az évszakok váltakozását,

¹⁹az év lefolyását és a csillagok állását,

²⁰az állatok természetét és a vadállatok indulatait, a szellemvilág hatalmát és az emberek gondolkodását, a növények különbségeit és a gyökerek gyógyító erejét.

²¹Mindent megismertem, ami el volt rejtve s ami látható volt; mert a mindeneket művészien alakító bölcsesség megtanított rá.

A bölcsesség dicsérete.

²²Benne ugyanis lélek van, amely értelmes, szent, a maga nemében egyetlen, sokrétű, finom, könnyed, mozgékony, átható, tiszta, világos, sérthetetlen, a jót kedveli, éles,

²³akadályt nem ismer, jótékony, emberbarát, állhatatos, szilárd, bátor, mindenható, mindent lát és áthatja a szellemet, a gondolkodó, a tiszta és a legfinomabb lényeket.

²⁴Mert a bölcsesség mozgékonyabb, mint bármi, ami mozog, tisztaságánál fogva mindenen áthatol.

²⁵Hiszen Isten erejének lehelete és a Mindenható dicsőségének tiszta kicsordulása; ezért nem érheti soha semmi folt.

²⁶Az örök világosság kisugárzása, és az Isten működésének tiszta tükre és jóságának képmása.

²⁷Bár csak egy, mindent megtehet, s jóllehet magában marad, megújítja a mindenséget. Nemzedékről nemzedékre betér a szent lelkekbe, így formálja meg Isten barátait és a prófétákat.

²⁸Isten csak azt szereti, aki a bölcsességgel él,

²⁹mert az ékesebb a napnál és fönségesebb minden csillagképnél. Ha a világossághoz hasonlítjuk, még annál is különb,

³⁰mert azt felváltja az éjszaka, a bölcsességgel szemben azonban tehetetlen a gonoszság.