5. GEDEON

A) Gedeon meghívása.

¹Izrael fiai azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében. Az Úr ezért Midián kezébe adta őket, hét esztendőre.

²Midián keze súlyosan nehezedett Izraelre. Midián miatt Izrael fiai a hegyek közé, barlangokba és erődökbe húzódtak.

³Valahányszor Izrael vetett, Midián, Amalek és kelet fiai felvonultak, Izrael ellen vonultak fel.

⁴Az ő földjén ütöttek tábort, és elpusztították a föld termését egészen Gáza környékéig. Nem hagytak Izraelben semmi élelmet, sem juhot, sem marhát, sem szamarat.

⁵Amikor megérkeztek nyájastul, sátrastul, annyian voltak, mint a sáskák. Sem maguknak, sem tevéiknek nem volt se szeri, se száma. Elözönlötték a vidéket és letarolták.

⁶Így Izrael nagy nyomorba jutott Midián miatt és Izrael fiai az Úrhoz kiáltottak.

A próféta feddő szavai.

⁷Amikor Izrael fiai az Úrhoz könyörögtek Midián miatt,

⁸akkor az Úr prófétát küldött Izrael fiaihoz. Így szólt hozzájuk: „Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Én vezettelek ide benneteket Egyiptomból, én hoztalak ki titeket a szolgaság házából.

⁹Kiszabadítottalak benneteket az egyiptomiak kezéből, akik szorongattak titeket. Elűztem őket előletek, és nektek adtam földjüket.

¹⁰Így szóltam hozzátok: Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Ne imádjátok az amoriták isteneit, akiknek a földjén laktok. Ti azonban nem hallgattatok szavamra.”

Az Úr angyala megjelenik Gedeonnak.

¹¹Akkor megjelent az Úr angyala, és leült a terebintfa alá, amely Ofrában, az Abiezer családjából való Joásé volt. Fia, Gedeon gabonát csépelt a sajtóban, hogy megmentse Midiántól.

¹²Megjelent neki az Úr angyala, és így szólt hozzá: „Az Úr veled, hős vitéz!”

¹³„Engedj meg, Uram! – válaszolta Gedeon. – Ha az Úr velünk van, hogyan történt ez velünk? Hol vannak azok a csodák, amelyekről atyáink beszélnek nekünk, amikor azt mondják: Hát nem ide vezetett minket az Úr Egyiptomból? S most elhagyott minket az Úr, és kiszolgáltatott Midiánnak…”

¹⁴Erre az Úr feléje fordult, és azt mondta neki: „Menj, s ennek a te erődnek a birtokában szabadítsd ki Izraelt Midián kezéből. Vagy nem én küldtelek?”

¹⁵Gedeon így válaszolt: „Engedj meg, Uram! Hogyan szabadítsam meg Izraelt? Nemzetségem a legszegényebb Manasszéban, magam pedig a legkisebb vagyok atyám házában.”

¹⁶Az Úr így válaszolt neki: „Az Úr veled lesz és úgy megvered Midiánt, mintha csak egyetlenegy ember volna.”

¹⁷„Ha tetszésre találtam szemedben – mondta Gedeon –, adj nekem jelet, hogy valóban te beszélsz velem.

¹⁸Ne távozz el innen, amíg vissza nem térek hozzád. Elhozom ajándékomat és leteszem eléd.” „Itt maradok, amíg vissza nem térsz” – felelte az Úr.

¹⁹Gedeon tehát elment, megfőzött egy kecskét és egy efa lisztből kovásztalan kenyeret készített. A húst kosárba, a levest fazékba tette, majd odavitte neki a terebintfa alá.

²⁰Amint közeledett, az Úr angyala így szólt hozzá: „Vedd a húst és a kovásztalan kenyeret, tedd erre a sziklára, és öntsd ide a levest is.” Gedeon így is tett.

²¹Ekkor az Úr angyala kinyújtotta a botját, amit kezében tartott, és megérintette a húst és a kovásztalan kenyeret. Tűz csapott ki a sziklából, és megemésztette a húst meg a kovásztalan kenyeret. Ezután az Úr angyala eltűnt szeme elől.

²²Amikor Gedeon látta, hogy az Úr angyala volt, így szólt: „Jaj nekem, Uram, Istenem! Vajon miért láttam szemtől szemben az Úr angyalát?”

²³Az Úr így válaszolt neki: „Béke veled! Ne félj, nem halsz meg.”

²⁴Gedeon erre oltárt emelt ott az Úrnak, és ezt a nevet adta neki: az Úr béke. Ez az oltár ma is ott van az abiezrita Ofrában.

Baál és Jerubbaál.

²⁵Történt, hogy az Úr angyala így szólt hozzá ezen az éjszakán: „Vedd atyád hizlalt bikaborját, rombold le Baál oltárát, amely atyád tulajdona, és vágd ki a szent berket is körülötte.

²⁶Aztán építs oltárt az Úrnak, a te Istenednek, ennek a megerősített helynek a tetején, jó helyen. Majd fogd a hizlalt borjút és áldozd föl égőáldozatul a szent berek fáján, amelyet kivágtál.”

²⁷Gedeon maga mellé vett szolgái közül tízet, és úgy tett, amint az Úr mondta neki. Mivel azonban nagyon félt családjától és a város lakóitól, nem merte nappal véghezvinni, hanem éjszaka tette meg.

²⁸Másnap reggel a városbeliek fölkeltek, s lám, Baál oltára lerombolva, a mellette levő szent berek kivágva, a kövér borjú pedig égőáldozatul feláldozva az új oltáron.

²⁹Így szóltak egymáshoz: „Ki tette ezt?” Keresték és tudakozódtak utána, és azt mondták: „Joás fia, Gedeon volt, ő tette.”

³⁰A város lakói ekkor így szóltak Joáshoz: „Add ki fiadat, meg kell halnia, mert szétrombolta Baál oltárát, a mellette lévő szent berket meg kivágta.”

³¹Joás így válaszolt azoknak, akik ott voltak: „Ti akartok harcolni Baál érdekében? Ti akartok segítségére sietni? [Aki harcol érte, az haljon meg reggelig.] Ha isten, védje meg saját magát, hiszen Gedeon lerombolta oltárát.”

³²Ezen a napon Gedeont elnevezték Jerubbaálnak. Azt mondták: Harcoljon ellene Baál, mivelhogy lerombolta oltárát.

Gedeon sereget gyűjt.

³³Midián, Amalek és kelet fiai mind összegyűltek. Átkeltek a Jordánon, és Jiszreel síkságán ütöttek tábort.

³⁴Az Úr lelke rászállt Gedeonra, így megfújta a harsonát, és Abiezer mögéje sereglett.

³⁵Hírvivőt küldött egész Manasszéba, s azok is mögéje gyűltek. Elküldte a hírvivőket Áserba, Zebulunba és Naftaliba, s ezek szintén csatlakoztak hozzá.

A harmat és a gyapjú jele.

³⁶Gedeon így szólt Istenhez: „Ha valóban az én kezem által akarod megszabadítani Izraelt, amint mondtad,

³⁷nézd, gyapjút terítek ki a szérűre. Ha csak a gyapjú lesz harmatos, a föld azonban száraz marad, ebből megtudom, hogy te szabadítod meg Izraelt a kezem által, amint mondtad.”

³⁸Így is történt. Gedeon másnap kora reggel fölkelt, kicsavarta a gyapjút. Amikor a harmatot kinyomta a gyapjúból, tele lett vele egy csésze.

³⁹Gedeon újra szólt Istenhez: „Ne lobbanjon föl haragod ellenem, ha még egyszer szólok. Engedd meg, hogy még egy próbát tegyek a gyapjúval: csak a gyapjú maradjon száraz, s legyen harmatos körös-körül a föld.”

⁴⁰S akkor éjszaka így tett Isten. Csak a gyapjú maradt száraz, a föld azonban harmatos lett körülötte.