2. DÁVID, JÚDA ÉS IZRAEL KIRÁLYA

Dávidot fölkenik Izrael királyává.

¹Izraelnek összes törzse elment Dávidhoz Hebronba, és azt mondták: „Nézd, csontod és húsod vagyunk.

²Már tegnap és tegnapelőtt is, amikor még Saul volt a királyunk, te voltál, aki vezetted Izrael hadjáratait. S az Úr is azt mondta neked: Legeltesd népemet, Izraelt, és légy Izrael fejedelme.”

³Izrael vénei tehát mind elmentek a királyhoz Hebronba, és Dávid király szövetséget kötött velük Hebronban, az Úr előtt. Aztán fölkenték Dávidot Izrael királyává.

⁴Dávid harmincéves volt, amikor király lett, és negyven esztendeig uralkodott királyként.

⁵Hebronban hét évig és hat hónapig uralkodott Júda fölött, s Jeruzsálemben harminchárom esztendeig uralkodott Júda és Izrael fölött.

Jeruzsálem elfoglalása.

⁶Ezután a király Jeruzsálem alá vonult embereivel a jebuziták ellen, akik azon a vidéken laktak. Azt mondták Dávidnak: „Nem jutsz be oda, elűznek a vakok és a sánták. [Ezzel azt akarták mondani, hogy Dávid nem jut be oda.]

⁷Dávid azonban bevette Sion várát – ez lett Dávid városa.

⁸Azon a napon Dávid azt mondta: „Mindenki, aki legyőz egy jebuzitát és a csatornán át felhatol…” Ami a vakokat és bénákat illeti, Dávid gyűlöli őket lelkében. [Innen származik a mondás: Vak és béna nem mehet be a templomba.]

⁹Dávid akkor a várban telepedett le, és elnevezte Dávid városának. Dávid falat is épített, körös-körül, Millótól kezdve befelé.

¹⁰Dávidnak egyre nőtt a hatalma, és vele volt az Úr, a Seregek Istene.

¹¹Hiram, Tirusz királya megbízottakat küldött Dávidhoz, cédrusfával, ácsokkal és kőfaragókkal, hogy építsenek Dávidnak egy palotát.

¹²Így Dávid megtudta, hogy az Úr megerősítette Izrael fölötti uralmát, és népe, Izrael kedvéért felmagasztalta királyságát.

Dávidnak Jeruzsálemben született fiai.

¹³Dávid Hebronból megérkezve további mellékfeleségeket és feleségeket vett Jeruzsálemben, és fiai s lányai születtek.

¹⁴Ez volt a nevük azoknak, akik Jeruzsálemben születtek neki: Sammua, Sobab, Nátán, Salamon,

¹⁵Jibchar, Elisua, Nefeg, Jafia,

¹⁶Elisana, Eljada és Elifelet.

A filiszteusok legyőzése.

¹⁷Amikor a filiszteusok meghallották, hogy Dávidot fölkenték Izrael királyává, a filiszteusok mind kivonultak, hogy hatalmukba ejtsék. Dávid hírét vette a dolognak, és a sziklavárba húzódott.

¹⁸A filiszteusok előnyomultak, és felsorakoztak Refaim síkságán.

¹⁹Akkor Dávid megkérdezte az Urat: „Harcba szálljak a filiszteusok ellen? A kezembe adod őket?” Az Úr így válaszolt neki: „Szállj harcba, mert a kezedbe adom a filiszteusokat.”

²⁰Erre Dávid Baal-Peracimba vonult, és meg is verte őket. Akkor Dávid azt mondta: „Az Úr áttört ellenségeimen, ahogy a víz áttör a gáton.” Ezért nevezik azt a helyet Baal-Peracimnak.

²¹Otthagyták a bálványaikat, s Dávid és emberei elvitték őket.

²²A filiszteusok egy más alkalommal is kivonultak, és felsorakoztak Refaim síkságán.

²³Dávid megkérdezte az Urat, s ő ezt felelte: „Ne szállj velük szembe, hanem kerülj mögéjük és a bozótból támadj rájuk.

²⁴Mihelyt a fák tetején lépések zaját hallod, akkor igyekezz, mert az Úr előtted vonul, s vereséget mér a filiszteusok seregére.”

²⁵Dávid úgy tett, amint az Úr megparancsolta neki, s legyőzte a filiszteusokat Gibeontól egészen Gézerig.