Dávid értesül Saul haláláról.

¹Saul halála után, az amalekiták elleni csatából hazatérve Dávid két napig Ciklagban maradt.

²A harmadik nap egy ember érkezett Saul táborából. A ruhája meg volt szaggatva, és hamu volt a fején. Amikor Dávid elé ért, a földre vetette magát, és leborult előtte.

³Dávid megkérdezte: „Honnét jössz?” „Izrael táborából menekültem” – felelte.

⁴„Mi történt? – kérdezte Dávid. – Beszéld el nekem!” „A nép elmenekült a csatából – válaszolta –, s az emberek közül sokan elestek. Saul és fia, Jonatán is halott!”

⁵Ekkor Dávid megkérdezte a legényt, aki a hírt hozta neki: „Hogy tudtad meg, hogy Saul és fia, Jonatán is halott?”

⁶A legény, aki a hírt hozta, ezt felelte: „Épp Gilboa hegyére tévedtem, s láttam, amint Saul lándzsája fölé hajolt – nyomában a kocsik és lovasok.

⁷Amikor megfordult és észrevett, megszólított:

⁸„Ki vagy?” „Egy amalekita” – válaszoltam.

⁹Erre megparancsolta: „Gyere ide, és add meg a kegyelemdöfést, mert bár kínlódom, még teljesen bennem van az élet.”

¹⁰Odamentem hát, és megadtam neki a kegyelemdöfést, mert tudtam, hogy nem éli túl bukását. Aztán levettem a fejéről a koronát meg a karjáról a karperecet, és elhoztam ide, uramnak.”

¹¹Erre Dávid fogta a ruháját, és megszaggatta. Ugyanígy az emberei is, akik vele voltak, mind.

¹²Jajgattak és sírtak, és egészen estig böjtöltek Saulért és fiáért, Jonatánért, az Úr népéért és Izrael házáért, amiért elhullottak a kard élén.

¹³Dávid ezután megkérdezte a legénytől, aki a hírt hozta neki: „Hova való vagy?” „Egy amalekitának, egy betelepült jövevénynek vagyok a fia” – válaszolta.

¹⁴Erre Dávid azt mondta: „Hát nem féltél kinyújtani a kezed és megölni az Úr fölkentjét?”

¹⁵Aztán Dávid odaszólította egyik legényét, és megparancsolta neki: „Gyere ide, és szúrd le!” Az leszúrta, úgyhogy meghalt.

¹⁶Dávid így szólt hozzá: „Véred szálljon a fejedre! Saját szád vallott ellened, hiszen ezt mondtad: Megadtam az Úr fölkentjének a kegyelemdöfést.”

Dávid siratóéneke.

¹⁷Dávid ezt a siratóéneket énekelte Saulra és Jonatánra –

¹⁸följegyezték az Igazak könyvében, hogy Júda gyermekeit megtanítsák rá. Így hangzik:

¹⁹Izrael, dicsőséged ott hever holtan

a dombjaidon.

Hogy estek el a hősök?

²⁰Ne adjatok hírt róla Gátban,

ne híreszteljétek Aszkolon utcáin.

A filiszteusok lányai ne örüljenek,

a körülmetéletlenek lányai ne ujjongjanak.

²¹Gilboa hegyei, se harmat, se eső

ne öntözzön benneteket,

²¹hitszegő földeteket,

ahol szégyen érte a hős pajzsát:

nem olajjal kenték fel Saul vértjét,

²²hanem az elesettnek a vérével,

a bajnoknak a velejével.

Jonatán íja sose tévesztett célt,

Saulnak kardja nem tért haza soha

zsákmány nélkül.

²³Saul és Jonatán – hogy kedvelték

és szerették egymást!

Elválaszthatatlanok voltak

életben s halálban.

Gyorsabbak voltak a sasnál,

erősebbek az oroszlánnál.

²⁴Izrael lányai, sirassátok hát Sault,

aki bíborba és patyolatba

öltöztetett benneteket,

s arany ékszert tűzött ruhátokra.

²⁵Hogy estek el a hősök az ádáz csatában?

Halálod mély gyászba borít, Jonatán,

²⁶szívem bánkódik miattad

testvérem, Jonatán.

Jobban szerettelek mindenkinél, igen,

barátságod több volt nekem

az asszonyok szerelménél.

²⁷Hogy estek el a hősök,

harci fegyvereik hogy törtek szét?