3. HELIODOR TÖRTÉNETE

Heliodor Jeruzsálembe érkezik.

¹A szent város teljes békében élt, a törvényt – Oniász főpap buzgóságának és minden kihágás elleni gyűlöletének hála – egészen hűségesen szem előtt tartották.

²Történt, hogy még a királyok is tiszteletben részesítették e helyet, és drága ajándékokkal emelték a templom dicsőségét.

³Így Ázsia királya, Szeleukosz is saját jövedelméből fedezte az áldozatbemutatással járó összes kiadást.

⁴Akkor azonban egy templomi elöljáró, egy bizonyos Bilga törzséből való Simon vitába keveredett a főpappal a város vásári rendje ügyében.

⁵Amikor nem tudott Oniásznak fölébe kerekedni, elment a tarzuszi Apollóniuszhoz, aki akkor Cöle-Szíria és Fönícia helytartója volt.

⁶Hírül vitte neki azt a mérhetetlen gazdagságot, amivel Jeruzsálemben a kincseskamra telve volt. Azt, hogy a pénz megszámlálhatatlan, nem kell mind az áldozat költségeinek fedezésére, s megvan rá a lehetőség, hogy a király kezére kerüljön.

⁷Apollóniosz erre elment a királyhoz és jelentést tett neki a tudomására jutott pénzről. Ez megbízta kancellárját, Heliodort, hogy kerítse meg a szóban forgó kincset.

⁸Heliodor nyomban elindult azzal az ürüggyel, hogy Cöle-Szíria és Fönícia városait megy meglátogatni, a valóságban azonban azért, hogy a királytól kapott megbízatásnak eleget tegyen.

⁹Amikor Jeruzsálembe érkezett, a főpap és a város barátságosan fogadta. Ő megemlítette a bejelentést, és elmondta, milyen szándékkal érkezett. Megérdeklődte azonban, hogy a dolog megfelel-e a valóságnak.

¹⁰A főpap felvilágosította, hogy az özvegyek és árvák letétbe helyezett pénzéről van szó.

¹¹Aztán egy része egy nagyon tekintélyes emberé, egy bizonyos Hirkánuszé, Tóbiás fiáé. A dolog egyáltalán nem úgy áll, ahogyan az a semmirekellő Simon álnokul állította. Az összes ezüst négyszáz talentumot tesz ki, az arany pedig kétszázat.

¹²S egyébként is nem szabad azokat az embereket megkárosítani, akik a hely szentségébe és az egész világon híres templom fönséges és sérthetetlen voltába helyezték bizalmukat.

A város rémülete.

¹³Heliodor azonban kijelentette, hogy a pénzt a kapott királyi parancs értelmében minden körülmények közt be kell szolgáltatni a királyi pénztárba.

¹⁴Egy előre meghatározott napon elment, hogy a helyzetet fölmérje és kiadja rendelkezéseit. Erre nem csekély rémület támadt a városban.

¹⁵A papok papi öltözetükben leborultak az égőáldozatok oltára elé, és az Éghez folyamodtak, aki a letétbe helyezett javakra vonatkozó törvényt adta, hogy hiánytalanul mentse meg azoknak a vagyonát, akik letétbe helyezték.

¹⁶Aki látta a főpapot, annak összeszorult a szíve. Mert vonásai és arcának megváltozott színe elárulták nagy lelki kínjait.

¹⁷Félelem kerítette hatalmába ugyanis ezt a férfiút, egész testében remegett, úgyhogy akik csak látták, azok mind leolvasták róla égő fájdalmait.

¹⁸A házakból is csapatostul tódultak az emberek közösségben imádkozni, mivel a szent helyet meggyalázás fenyegette.

¹⁹Az asszonyok keblük alá erősített vezeklőruhában seregestül kifutottak az utcára. Az egyébként elzártan élő lányok részint a kapukhoz, részint a falakra futottak, mások pedig az ablakokon kukucskáltak.

²⁰Mindnyájan az égre emelték kezüket és imádkoztak.

²¹Szívettépő volt, amint az összeverődött tarka tömeg térdelt, a főpap meg mélységes aggodalommal várta az elkövetkezendőket.

²²A mindenható Istenhez könyörögtek, őrizze meg hiánytalanul és teljes biztonságban azoknak a vagyonát, akik letétbe helyezték.

²³De Heliodor volt olyan merész, hogy keresztülvigye terveit.

Heliodor bűnhődése.

²⁴Már ott állt testőreivel a kincstár előtt. Ám a lelkeknek és minden hatalomnak az Ura megmutatta erejét, úgyhogy akik behatolni merészeltek, az Isten hatalmától érintve mind elájultak és összeestek rémületükben.

²⁵Megjelent ugyanis nekik egy paripa, rajta félelmetes lovas és díszes szerszám. Heliodornak rontott, és mellső lábaival lesújtott rá.

²⁶Maga a lovas aranypáncélt viselt. Aztán két nagyon erős, ragyogóan szép ifjú is megjelent, pompás öltözékben. Két oldalról mellé léptek, szüntelenül korbácsolták, sok ütést mértek rá.

²⁷Heliodor hirtelen lezuhant a földre és nagy sötétség vette körül. Fogták, hordágyra fektették,

²⁸s aki előbb még nagyszámú kísérettel és az egész testőrséggel behatolt a kincstárba, azt magatehetetlenül kivitték. Egészen nyilvánvaló módon föl kellett ismerni a dologban Isten hatalmát.

²⁹Így feküdt ott isteni erőtől sújtva, megfosztva a beszéd képességétől és a megmenekülés minden reményétől,

³⁰ők pedig dicsőítették az Urat, aki minden várakozásuk ellenére is megdicsőítette lakóhelyét. A templomot, amelyben előbb még félelem és rettenet uralkodott, a mindenható Isten megjelenésére öröm és ujjongás töltötte be.

³¹Heliodor néhány barátja sietve arra kérte Oniászt, járjon közbe a Magasságbelinél, adjon életet az utolsókat lélegzőnek.

³²A főpap nagy gondban volt, hogy a király arra fog gyanakodni, hogy a zsidók ártottak Heliodornak. Ezért áldozatot mutatott be a férfi életben maradásáért.

³³Amikor a főpap bemutatta az engesztelő áldozatot, újra megjelentek ugyanazok az ifjak Heliodornak, ugyanabban az öltözékben. Odaléptek hozzá és így szóltak: „Légy nagyon hálás Oniász főpapnak. Mert az ő kedvéért adja vissza az Úr életedet.

³⁴Ami téged illet, az ég fenyített meg, hirdesd hát mindeneknek az Isten hatalmát.” E szavakkal eltűntek.

Heliodor megtérése.

³⁵Heliodor áldozatot mutatott be az Úrnak, és nagy fogadalmat tett neki, amiért megőrizte életét. Nagyon barátságos volt Oniászhoz, és visszatért a királyhoz, seregével együtt.

³⁶Minden adandó alkalommal tanúságot tett a mindenható Isten tetteiről, amelyeket a saját szemével látott.

³⁷Amikor a király megkérdezte, ki volna alkalmas arra, hogy Jeruzsálembe küldje újabb követségben, azt felelte:

³⁸„Ha valaki ellenséged vagy ellenlábasod, azt küldd oda. Megkorbácsolva látod viszont, ha egyáltalán kikerül élve onnét. Mert azon a helyen isteni hatalom működik.

³⁹Az annak a helynek az őre és oltalmazója, akinek az ég a lakóhelye. Akik gonosz szándékkal mennek oda, azokat megveri és megsemmisíti.”

⁴⁰Így zajlottak le a Heliodorral és a templom kincsének megoltalmazásával összefüggő események.