Az apostoli küldetés jelentősége.

¹Megint ajánlani kezdjük magunkat? Talán csak nem szorulunk nektek szóló vagy tőletek kapott ajánlólevélre, mint némelyek?

²Ti vagytok a mi ajánlólevelünk, a szívünkbe írva. Olvassa és megérti minden ember,

³mert meglátszik rajtatok, hogy Krisztus levele vagytok, amelyet mi írtunk, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével, nem is kőtáblára, hanem az élő szív lapjaira.

⁴Ez a bizalmunk Isten iránt Krisztusból ered.

⁵Nem mintha magunktól képesek volnánk valamit is kigondolni, mintegy a saját erőnkből, hiszen az alkalmasságunk Istentől való.

⁶Ő tett arra alkalmassá, hogy az Újszövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké. Hiszen a betű öl, a Lélek pedig éltet.

⁷Ha már a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata oly dicsőséges volt, hogy Izrael fiai nem tekinthettek Mózes arcára arcának múló ragyogása miatt,

⁸hogyne volna sokkal dicsőségesebb a Lélek szolgálata?

⁹Ha ugyanis már az ítélet szolgálata dicsőséges volt, akkor az (Isten) igazságosságának szolgálata még sokkal dicsőségesebb.

¹⁰Sőt, ami ott dicsőséges volt, ennek túláradó dicsőségéhez képest valójában nem is dicsőséges.

¹¹Ha ugyanis már a mulandó oly dicsőséges volt, akkor a maradandó még sokkal dicsőségesebb lesz.

¹²Mivel ezt reméljük, teljes nyíltsággal szólunk,

¹³nem úgy, mint Mózes, aki befödte arcát, hogy Izrael fiai ne lássák mulandó dicsőségének a végét.

¹⁴Az ő értelmük eltompult, hiszen mindmáig rajta a fátyol az Ószövetségen, amikor olvassák, s rajta is marad, mert csak Krisztusban tűnik el.

¹⁵Igen, mind a mai napig fátyol borítja szívüket, amikor Mózest olvassák,

¹⁶de ha majd az Úrhoz térnek, eltűnik a fátyol.

¹⁷Az Úr ugyanis a Lélek: ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.

¹⁸Mi pedig mindnyájan, akik födetlen arccal tükrözzük vissza az Úr dicsőségét, a dicsőségben fokról fokra hozzá hasonlóvá változunk át, az Úr Lelke által.