A sunemi asszony további története.

¹Elizeus így szólt ahhoz az asszonyhoz, akinek a fiát életre keltette: „Készülj, és menj el innét, te és családod, és élj idegenként, akárhol, mert az Úr éhínséget küld – már közeleg is az országra, hét esztendőre.”

²Az asszony tehát nekikészült, s megtette, amit az Isten embere tanácsolt neki. Elment családostul, és hét évig a filiszteusok földjén élt.

³A hét év eltelte után az asszony hazatért a filiszteusok földjéről, és elment a királyhoz, hogy háza és földje ügyében hozzá folyamodjék.

⁴A király épp Gechaszival beszélt, az Isten embere szolgájával, és azt mondta: „Beszéld el nekem azokat a nagy tetteket mind, amelyeket Elizeus végbevitt!”

⁵S amikor az épp azon fáradozott, hogy elbeszélje a királynak, mint keltette életre a halottat, megjelent az asszony, akinek a fiát életre keltette, hogy háza és földje ügyében a királyhoz folyamodjék. Gechaszi így szólt: „Uram és királyom, ez az az asszony, akinek a fiát Elizeus életre keltette.”

⁶A király tehát megkérdezte az asszonytól, s ő el is beszélte neki. Erre a király mellé rendelte egyik kincstárosát s meghagyta neki: „Adj neki vissza mindent, ami az övé volt, s földjének minden termését is attól a naptól, hogy elhagyta az országot egészen a mai napig.”

Elizeus és a damaszkuszi Hazael.

⁷Elizeus egyszer elment Damaszkuszba. Arám királya, Benhadad éppen beteg volt. Ezért jelentették neki: „Eljött ide az Isten embere.”

⁸A király tehát így szólt Hazaelhez: „Vigyél magaddal ajándékot, és menj eléje Isten emberének, s kérdezd meg általa az Urat: fölépülök-e ebből a betegségből.”

⁹Hazael eléje ment, s vitt magával ajándékot Damaszkusz drágaságaiból negyven tevére való rakományt. Amikor odaért, eléje lépett és így szólt: „Fiad, Benhadad, Arám királya küldött hozzád. Ezt kérdezteti: Fölépülök-e ebből a betegségből?”

¹⁰Elizeus azt válaszolta: „Menj és jelentsd neki: Fölépülsz. De az Úr megmutatta nekem, hogy meghal.”

¹¹Közben maga elé meredt, s egészen meg volt indulva; az Isten embere könnyezett.

¹²Hazael megkérdezte: „Miért könnyezik az én uram?” Így felelt: „Mert tudom, hogy majd gonoszul bánsz Izrael fiaival. Megerősített városait felgyújtod, ifjait kardélre hányod, a csecsemőket és a várandós anyákat kettévágod.”

¹³Hazael azonban azt felelte: „Mi a te szolgád, kutya, hogy ilyen szörnyűséget vihetne végbe?” „Az Úr látomásban megmutatott nekem téged Arám királyaként” – válaszolta Elizeus.

¹⁴Erre otthagyta Elizeust. Amikor urához visszatért, az megkérdezte: „Mit mondott Elizeus?” „Azt mondta, hogy meggyógyulsz” – felelte.

¹⁵Másnap azonban történt, hogy fogta a takarót, vízbe mártotta és az arcára borította. Benhadad meghalt, és Hazael lett helyette a király.

Jorám uralma Júdában (848–841).

¹⁶Jorámnak, Acháb fiának, Izrael királyának 5. esztendejében Jehosafát fia, Jorám lett Júda királya.

¹⁷Harminckét éves volt, amikor király lett, és nyolc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.

¹⁸Izrael királyainak útjain járt, ahogy Acháb háza tette. Acháb házából való volt ugyanis a felesége, s azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében.

¹⁹De az Úr nem akarta Júdát kiirtani szolgája, Dávid kedvéért, hiszen megígérte neki, hogy mindig lesz mécsese a színe előtt.

²⁰Az ő idejében Edom elszakadt Júdától, és királyt ültetett maga fölé.

²¹Erre Jorám összes harci szekerével Cair ellen vonult… Éjszaka indult és áttört az edomiták gyűrűjén. De azok körülzárták, s vele együtt a harci szekerek parancsnokait is; a nép a sátrakba menekült.

²²Így Edom elszakadt Júdától, mind a mai napig. Libna is elszakadt, ugyanabban az időben.

²³Jorám történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Júda királyai történetének könyvében.

²⁴Akkor Jorám megtért atyáihoz, s atyái mellé temették el, Dávid városában. Fia, Achaszja lett helyette a király.

Achaszja uralma Júdában (841).

²⁵Jorámnak, Acháb fiának, Izrael királyának 12. esztendejében Jorám fia, Achaszja lett Júda királya.

²⁶Achaszja huszonkét éves volt, amikor király lett, és egy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának Atalja volt a neve, s Izrael királyának, Omrinak volt az unokája.

²⁷Acháb házának útján járt, s azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében; rokonságban volt Acháb házával.

²⁸Jorámmal, Acháb fiával hadba vonult Arám királya, Hazael ellen; a gileádi Ramotba. De az arámok megsebesítették Jorámot.

²⁹Akkor Jorám király hazatért, hogy Jiszreelben gyógyíttassa sebeit, amelyeket az arámok ejtettek rajta Ramotnál, amikor hadakozott Arám királya, Hazael ellen. Achaszja pedig, Jorám fia, Júda királya elment Acháb fiát, Jorámot meglátogatni Jiszreelbe, mivel beteg volt.