A Beerzet melletti csata. Makkabeus Júdás halála.

¹Amikor Demetriusz meghallotta, hogy Nikanor és csapatai elestek a harcban, másodszor is elküldte Júda földjére Bakchideszt és Alkimuszt, serege jobb szárnyával.

²Galilea felé tartottak, és ostrom alá vették az Arbela vidékén fekvő Mezalotot. Elfoglalták, és sok embert megöltek.

³A 152. esztendő első hónapjában Jeruzsálem előtt vertek tábort.

⁴Aztán fölkerekedtek, és húszezer gyalogossal és kétezer lovassal Beerzet alá vonultak.

⁵Júdás egy háromezer férfiből álló válogatott sereggel Eleazában ütötte fel a táborát.

⁶Amikor a töméntelen csapatot megpillantották, nagyon megrémültek, és sokan megszöktek a táborból. Csak nyolcszáz férfi maradt ott belőlük.

⁷Amikor Júdás látta, hogy serege felbomlott, a harc pedig elkerülhetetlen, nagyon elcsüggedt, mert már nem volt rá ideje, hogy összegyűjtse őket.

⁸Teljesen magába roskadt, és így szólt a megmaradottakhoz: „Rajta, rontsunk rájuk, ellenségeinkre! Hátha mégis legyőzzük őket.”

⁹Le akarták róla beszélni: „Nem vagyunk rá képesek – mondták. – Mentsük inkább az életünket. Aztán majd visszatérünk testvéreinkkel, és fölvesszük velük a harcot. Most túl kevesen vagyunk.”

¹⁰Júdás azonban így felelt: „Távol legyen tőlem, hogy ezt tegyem és meneküljek előlük! Ha elérkezik az ideje, bátran meghalunk testvéreinkért. De nem hagyjuk, hogy becsületünkön szégyenfolt essék.”

¹¹Ezzel a sereg kitört a táborból. Azok szembeszálltak velük. A lovasság kettéoszlott. A parittyások és az íjászok – a bátrabb előharcosokkal egyetemben – a sereg élén nyomultak előre. Bakchidesz maga a jobb szárnyon tartózkodott.

¹²A csatasorok két oldalról közeledtek, s zengtek a kürtök. Júdás is megfúvatta a kürtöket.

¹³A föld megremegett a harci zajtól. Reggeltől estig folyt a küzdelem.

¹⁴Akkor Júdás észrevette, hogy Bakchidesz, seregének a zömével a jobb szárnyon van. A bátrak mind csatlakoztak hozzá,

¹⁵s legyőzték a jobb szárnyat. Egészen a hegység szélső lejtőjéig üldözték őket.

¹⁶Amikor a bal szárnyon a szírek észrevették, hogy a jobb szárnyat szétverték, megfordultak, és gyalog Júdás és emberei nyomába eredtek.

¹⁷Kemény csata volt, mindkét oldalon sokan megsebesültek és elestek.

¹⁸Júdás is elesett, a többiek pedig menekültek.

Júdást, a Makkabeust eltemetik.

¹⁹Jonatán és Simon elvitték testvérüket, Júdást, és Modinban atyáik sírboltjába temették.

²⁰Egész Izrael megsiratta, és nagy gyászt tartott. Sok napig gyászolták és mondogatták:

²¹„Hogy eshetett el a hős, aki Izraelt megszabadította.”

²²Júdás történetének többi részét, harcait és véghezvitt hőstetteit, nagyszerű cselekedeteit nem jegyezték föl, annyi volt belőlük.

4. JONATÁN, A ZSIDÓK VEZÉRE ÉS FŐPAPJA (KR. E. 160–142)

A görögpártiak uralma.

²³Júdás halála után egész Izraelben előkerültek a hitehagyottak és fellázadtak a gonosztevők.

²⁴Azokban a napokban nagy éhínség támadt, mert az ország is eltévelyedett velük.

²⁵Bakchidesz istentelen embereket választott ki, és megtette őket az ország vezetőinek.

²⁶Ezek felkutatták és kifürkészték Júdás követőit, Bakchidesz elé hurcolták őket, aki aztán megbüntette és megfenyítette őket.

²⁷Így nagy üldözés folyt Izraelben, amilyen nem volt attól az időtől, hogy az utolsó próféta megjelent körükben.

²⁸Akkor Júdás követői összegyűltek, és így szóltak Jonatánhoz:

²⁹„Mióta testvéred, Júdás meghalt, nincs senki, aki hozzá hasonló volna, és az ellenség, Bakchidesz, s egyáltalán népünk ellenségei ellen harcba szállna.

³⁰Ezért megválasztunk helyette fejedelmünknek és vezérünknek, hogy vezess bennünket a harcban.”

³¹Jonatán tehát átvette azokban a napokban a vezetést, és testvére, Júdás helyébe lépett.

Jonatán Tekoa pusztájában.

³²Amikor ezt Bakchidesz meghallotta, az életére tört.

³³De Jonatán, valamint testvére, Simon és követői tudomást szereztek róla, és Tekoa pusztájába menekültek. Aszfar közelében ütöttek tábort, a ciszternánál.

³⁴[Egy szombaton Bakchidesz értesült róla, s maga vonult át seregével a Jordánon.]

³⁵(Jonatán) elküldte testvérét a málhás csapat élén, és arra kérte barátait, a nabateusokat, engedjék meg, hogy rengeteg holmijukat náluk hagyhassák.

³⁶De Medabából kivonultak Amrai fiai, elfogták Jánost, mindennel együtt, ami vele volt és elhurcolták.

³⁷Ezek után az események után jelentették Jonatánnak és testvérének, Simonnak, hogy Amrai fiai lakodalmat tartanak, és Nadabatból nagy kísérettel viszik a menyasszonyt, egy tekintélyes kánaáni embernek a lányát.

³⁸Erre emlékezetükbe idézték testvérüknek, Jánosnak a vérét, kivonultak és elrejtőztek a hegyek közt egy szakadékban.

³⁹Amikor fölemelték tekintetüket és odanéztek, lám egy nagy, lármás menet – a vőlegény meg barátai és rokonai közeledtek dob­ és zeneszóval, fegyveresen.

⁴⁰Rejtekhelyükről rájuk törtek és legyőzték őket. Sokan súlyosan megsebesültek és elestek. A maradék a hegyekbe menekült. Mindent zsákmányul ejtettek.

⁴¹Így a lakodalom gyászra változott, a muzsikaszó meg siratóénekre.

⁴²Miután megbosszulták testvérük vérét, visszatértek a Jordán mocsaras partjára.

A Jordán melletti ütközet.

⁴³Amikor Bakchidesz ezt meghallotta, egy szombaton nagy haderővel a Jordán partvidékére vonult.

⁴⁴Jonatán így szólt embereihez: „Rajta! Vívjunk meg az életünkért! Mert ma másképp áll a dolog, mint tegnap vagy tegnapelőtt.

⁴⁵Lám, elölről is, hátulról is ütközet fenyeget. Jobbról és balról a Jordán vize, mocsár és vadon – nincs mód kitérni.

⁴⁶Könyörögjetek hát az éghez, hogy szabadítson ki benneteket ellenségeink hatalmából!”

⁴⁷Fellángolt a harc. Jonatán kinyújtotta kezét, hogy elérje Bakchideszt, de az kitért előle és visszahúzódott.

⁴⁸Akkor Jonatán a vízbe vetette magát az övéivel, és átúsztak a túlsó partra. Azok nem keltek át utánuk a Jordánon.

⁴⁹Bakchidesz oldalán azon a napon mintegy ezer férfi elesett.

Bakchidesz erődöket épít.

⁵⁰(Bakchidesz) visszatért Jeruzsálembe és megerősítette a városokat Júdában: várat épített Jerikóban, Emmauszban, Bet-Horonban, Bételben, Tamnatában, Faratonban és Tefonban, azután ellátta őket magas falakkal, kapukkal és zárakkal,

⁵¹majd őrséget helyezett el bennük, hogy hadakozzék Izraellel.

⁵²Bet-Cur városát is megerősítette, továbbá Gézert, a várral egyetemben. Csapatokat telepített oda és élelmet tartalékolt.

⁵³Az ország vezető embereinek fiait elfogatta, és Jeruzsálem várába vitette őket, túsznak.

⁵⁴A 153. esztendő második hónapjában Alkimusz elrendelte, hogy rombolják le a belső templomudvar falait. Megsemmisítette a próféták műveit, hozzáfogott a romboláshoz.

⁵⁵De szélhűdés érte, így abbamaradt a munkája. Szája elnémult, megbénult, nem tudott többé beszélni, sem intézkedni házatája ügyeiben.

⁵⁶Alkimusz nagy kínok közt halt meg.

⁵⁷Halálát látva Bakchidesz visszatért a királyhoz, így két esztendeig nyugalom uralkodott Júda földjén.

Betbasszi ostroma.

⁵⁸A hitehagyottak tanácsot tartottak. „Lám – mondták –, Jonatán és emberei gondtalanul és nyugodtan élnek. Menjünk, hívjuk segítségül Bakchideszt, hogy egy éjszaka fogja el őket mind.”

⁵⁹Elmentek hát hozzá, és tanácskoztak vele.

⁶⁰Erre hatalmas sereg élén elindult, hogy bevonuljon. Titokban levelet küldött híveinek Júdeába, hogy fogják el Jonatánt és embereit. De nem sikerült nekik, mert kitudódott a tervük.

⁶¹Így azok fogtak el mintegy ötven férfit az ország lakói, a gonoszságok szerzői közül, és megölték őket.

⁶²Ezután Jonatán és Simon visszavonultak embereikkel Betbassziba, a pusztába. A lerombolt városrészeket újra fölépítették és megerősítették.

⁶³Amikor Bakchidesz ezt megtudta, összevonta egész haderejét, és Júdea férfiait is fegyverbe szólította.

⁶⁴Aztán kivonult és ostromolta, és ostromgépeket is alkalmazott.

⁶⁵Jonatán hátrahagyta testvérét, Simont a városban, maga pedig kevés emberrel bejárta az országot.

⁶⁶Legyőzte Odomerát és testvérét, valamint Farizin fiait, a saját táborukban. Amint győzni kezdtek, egyre gyarapodott seregük.

⁶⁷Simon és csapatai kitörtek a városból, és felgyújtották az ostromgépeket.

⁶⁸Majd harcot indítottak Bakchidesz ellen, és legyőzték. Nagy gondot okoztak neki, egész haditervét meghiúsították.

⁶⁹Erre haragra lobbant a hitehagyottak ellen, akik azt tanácsolták neki, hogy vonuljon be az országba. Sokat kivégeztetett közülük, aztán elhatározta, hogy visszatér hazájába.

⁷⁰Amikor Jonatán ennek hírét vette, követeket küldött hozzá, hogy kössenek békét, és kérje tőle a foglyok hazabocsátását.

⁷¹(Bakchidesz) elfogadta az ajánlatot, és a javaslata szerint járt el. Megesküdött, hogy egész életében többé nem hoz rájuk bajt,

⁷²és hazaengedte a foglyokat is, akiket korábban magával hurcolt Izrael földjéről. Aztán megfordult, és visszatért hazájába. Soha többé nem lépett erre a területre.

⁷³Így elcsendesedtek Izraelben a fegyverek. Jonatán Michmászban telepedett le. Hozzáfogott az igazságszolgáltatáshoz és elűzte Izraelből az istenteleneket.