VII. Antiochusz elismeri Simon kiváltságait.

¹Demetriusz király fia, Antiochusz levelet küldött a tenger szigeteiről a zsidók papjának és fejedelmének, Simonnak és az egész népnek.

²Így szólt: „Antiochusz király üdvözletét küldi Simon főpapnak és fejedelemnek, meg a zsidók népének.

³Némely gonosztevők hatalmukba kerítették őseink birodalmát, de én elhatároztam, hogy magamhoz ragadom a hatalmat és helyreállítom, ahogy régen volt. Ezért csapatokat gyűjtöttem és hajókat szereztem.

⁴Azt tervezem, hogy partra szállok és megbüntetem azokat, akik pusztává tették országunkat és sok várost leromboltak birodalmamban.

⁵Nos, megígérem, hogy az adókat elengedem, mégpedig mindazokat, amelyeket az előző királyok is elengedtek, és megadom azokat a kiváltságokat is, amelyekben részesítettek.

⁶Megengedem, hogy törvényes pénzt veress országodnak.

⁷Jeruzsálem és a szentély legyen szabad. Tartsd meg fegyvereidet, amelyeket szereztél és erődeidet is, amelyeket építettél, és amelyek a kezeden vannak.

⁸Elengedem minden tartozásodat, amivel a királyi kincstárnak tartozol és minden adódat is, ami a jövőben járna tőled a koronának, mostantól egyszer s mindenkorra.

⁹Mihelyt helyreállítjuk uralmunkat, téged is, népedet is, a szentélyt is nagy megtiszteltetésben részesítjük, úgyhogy dicsőségtek az egész földön ismeretessé válik.”

¹⁰A 174. esztendőben Antiochusz bevonult ősei földjére. A csapatok mind mellé álltak, csak kevés maradt hű Trifonhoz.

¹¹Antiochusz üldözőbe vette, és Trifon a tenger melletti Dorába menekült,

¹²mert ráébredt, hogy utolérte a baj, csapatai is elhagyták.

¹³Antiochusz százhúszezer gyalogossal és nyolcezer lovassal ostrom alá vette Dorát.

¹⁴Minden oldalról körülzárta a várost. A hajók a tenger felől támadtak. Így a szárazföld és a tenger felől is szorongatta a várost, nem mehetett senki se be, se ki.

Rómából visszatérnek a követek.

¹⁵Numeniusz és kísérői visszatértek Rómából, hozták a királyoknak és országoknak szóló leveleket. Ez volt bennük:

¹⁶„A római konzul, Luciusz üdvözletét küldi Ptolemeusz királyának.

¹⁷Fölkerestek a zsidók követei mint barátok és szövetségesek, hogy a korábbi barátságot és szövetséget megújítsák velünk. Simon főpap és a zsidók népe küldte őket,

¹⁸s hoztak egy 1000 minát érő aranypajzsot.

¹⁹Elhatároztuk tehát, hogy írunk a királyoknak és az országoknak, ne ártsanak nekik, ne vezessenek hadat ellenük, országuk és városaik ellen, sem ellenségeikkel ne kössenek szövetséget.

²⁰Azt is elhatároztuk, hogy elfogadjuk a pajzsot.

²¹Ha tehát valamely gonosztevő országukból hozzátok menekül, adjátok ki Simon főpapnak, hogy a törvényük szerint megbüntethesse.”

²²Ugyanígy írt Demetriusz királynak, Attalusznak, Ariarathesznek és Arszakesznek

²³meg minden országnak, Szampszaménak, a spártaiaknak, Delosznak, Mindosznak, Szikionnak, Kriának, Szamosznak, Pamfíliának, Likiának, Halikarnasznak, Rodosznak, Fazelisznek, Kosznak, Szidének, Aradosznak, Gortinának, Knidosznak, Ciprusnak és Kirenének.

²⁴Simon főpapnak is készítettek egy másolatot.

VII. Antiochusz ellenségessé válik.

²⁵Antiochusz király Dorában a város szélén táborozott, s újabbnál újabb csapatokat rendelt oda, ostromgépeket épített és körülzárta Trifont, úgyhogy nem tudott senki se bemenni, se kijönni.

²⁶Simon küldött neki segítségül kétezer válogatott katonát, ezüstöt, aranyat és hadi fölszerelést.

²⁷De nem akarta elfogadni, hanem megtagadott mindent, amiben korábban megállapodtak, és ellenségessé vált irányában.

²⁸Aztán elküldte egyik barátját, Athenobiuszt hozzá, hogy tárgyaljon vele. Ezt üzente: „Elfoglaltátok Joppét, Gezert és Jeruzsálem várát, jóllehet ezek a városok az én birodalmamhoz tartoznak.

²⁹Környéküket pusztává tettétek, nagy romlást hoztatok az országra, sok helységet megszállva tartotok birodalmamban.

³⁰Adjátok tehát vissza ezeket a városokat, amelyeket elfoglaltatok, s ugyanígy azoknak a helységeknek az adóját is, amelyeket Júda határain túl eltulajdonítottatok.

³¹Egyébként 500 ezüsttalentum jár értük és további 500 ezüsttalentum az általatok okozott károkért és a városok adója fejében, de ha nem teszitek, háborút indítunk ellenetek.”

³²Athenobiusz, a király barátja Jeruzsálembe érkezett. De amikor látta Simon hatalmát, az arany­ és ezüstedényekkel megrakott asztalt és a pompát, ami övezte, elámult. Aztán előadta a király követeléseit.

³³Simon így válaszolt: „Nem vettünk el sem idegen földet, sem idegen javakat, csupán atyáink örökségét szereztük vissza, amelyet ellenségeink egy időben igazságtalanul megszálltak.

³⁴Megragadtuk az alkalmat, és most ragaszkodunk atyáink örökségéhez.

³⁵Ami pedig a Joppéra és Gezerre vonatkozó követeléseidet illeti (e városok), sok bajt okoztak népünknek és pusztították határainkat. De azért felajánlunk értük 100 talentumot.”

³⁶A követ egyetlen szót sem válaszolt, hanem nagy haraggal visszatért a királyhoz és hírét vitte e kijelentéseknek, Simon hatalmának, mindennek, amit látott. A király ádáz haragra gerjedt.

Kendebeusz rátör Júdeára.

³⁷Közben Trifon hajóra szállt és Orthoziába menekült.

³⁸Ezért a király megtette Kendebeuszt a partvidék fővezérévé. Gyalogos csapatokat és lovasokat adott neki,

³⁹aztán megparancsolta, szálljon hadba Júda ellen. Utasította, hogy építse újjá Kedront, erősítse meg a kapukat, a népet szorongassa. A király maga Trifont vette üldözőbe.

⁴⁰Kendebeusz Jamniába érkezett és Júdeára ismételten rajtaütve kezdte a népet nyugtalanítani, az embereket elhurcolni és mészárolni.

⁴¹Aztán újjáépítve Kedront, lovasságot és gyalogos csapatokat helyezett oda, hogy ki-kitörve tartsák szemmel Júda útjait, amint a király parancsolta.