Simon dicsérete.

¹A 172. esztendőben Demetriusz király összegyűjtötte csapatait és Médiába vonult, hogy segítséget szerezzen magának a Trifon elleni harchoz.

²Amikor Perzsia és Média királya, Arszakesz meghallotta, hogy Demetriusz betört a területére, üzent egyik vezérének, hogy fogják el élve.

³Ez kivonult, legyőzte Demetriusz seregét, őt magát pedig elfogta és Arszakesz elé vitte, aki aztán fogságba vetette.

⁴Nyugalom volt az országban, amíg csak élt Simon. Népe javára törekedett, ujjongtak hatalmán és nevén minden időben.

⁵Dicsőségét megtetézve megszerezte Joppét kikötőnek, utat nyitott a tenger szigeteihez.

⁶Kiterjesztette népe határait, birtokba vette az országot.

⁷Rengeteg foglyot hazavezetett, elfoglalta Gezert, Bet-Curt és a várat, kiszórta belőle az utálat tárgyát. Nem tudott neki senki ellenállni.

⁸Békében művelhették földjüket, a föld meghozta termését, és a fa is a mezőn a gyümölcsöt.

⁹Az öregek az utcán üldögéltek, mind a jólétről beszéltek. A fiatalok hírrel-névvel ékes hadiöltözéket viseltek.

¹⁰A városokat ellátta élelemmel, erős erődökké építette ki. Nevét dicsérve emlegették egészen a föld határáig.

¹¹Békét szerzett az országnak, Izrael örömtől ujjongott.

¹²Mindenki szőlője és fügefája árnyékában ült, nem volt, aki rettegést keltett.

¹³Ellenség nem háborgatta őket az országban, királyokat győztek le abban az időben.

¹⁴Gyámola volt népe elesettjeinek, és kiirtotta a gonoszokat és a hitszegőket.

¹⁵Megtartotta a törvényt. Új fényt szerzett a templomnak és gyarapította fölszerelését.

A Spártával és Rómával kötött szövetség megújítása.

¹⁶Amikor Rómában és Spártában megtudták, hogy Jonatán meghalt, nagy szomorúság támadt.

¹⁷De aztán hírét vették, hogy testvére, Simon lett helyette a főpap, ő uralkodik az országon és a városokon.

¹⁸Így írtak neki – érctáblákon –, hogy megújítsák vele a barátságot és a szövetséget, amelyet testvéreivel, Júdással és Jonatánnal kötöttek.

¹⁹Felolvasták az egybegyűlt nép előtt Jeruzsálemben.

²⁰Ez annak a levélnek a másolata, amelyet a spártaiak küldtek: „A spártaiak elöljárói és az egész város üdvözletüket küldik Simon főpapnak, a véneknek, a papoknak és a zsidók népének.

²¹A követek, akiket küldtetek, beszámoltak dicsőségetekről és hírnevetekről. Örültünk a hírnek.

²²Jelentésüket beiktattuk a nép határozatai közé, a következőképpen: A zsidók küldöttei, Antiochusz fia, Numeniusz és Jázon fia, Antipater eljöttek, hogy megújítsák velünk a barátságot.

²³A nép úgy határozott, hogy ezeket az embereket tiszteletteljes fogadtatásban részesíti, jelentésük másolatát meg besorolja az állam iratai közé, emlékeztetőnek a spártai nép számára. Simon főpapnak is készítünk róla egy másolatot.”

²⁴Simon ezután Rómába küldte el Numeniuszt, egy 1000 mina értékű aranypajzzsal, hogy újítsa meg velük a szövetséget.

Simon kitüntetése.

²⁵Amikor a nép ezekről az eseményekről értesült, ezt mondta: „Hogyan köszönjük ezt meg Simonnak és fiainak?

²⁶Mert ő is, testvérei is, atyjának egész háza bátor embereknek bizonyultak. Visszaverték Izrael ellenségeit és biztosították neki a szabadságot. Érctáblákra vésték és a Sion hegyén helyezték el, oszlopokon.

²⁷A felirat másolata így hangzik: „A 172. esztendő Elul hónapjának tizennyolcadik napján Simon főpap harmadik évében

²⁸Azaramelben a papoknak és a népnek, az elöljáróknak, valamint az ország véneinek nagy gyülekezetében tudtunkra adták a következőket:

²⁹Azokban a harcokban, amelyek országunkban dúltak, Joarib fiainak egy utóda, Mattatiásnak a fia, Simon, valamint testvérei kockáztatták életüket, és ellenálltak az ellenségnek, hogy megoltalmazzák szentélyüket és törvényüket. Ezzel nagy hírnevet szereztek népüknek.

³⁰Jonatán összefogta a népet és a főpapja volt mindaddig, míg meg nem tért népéhez.

³¹Ekkor ellenségei be akartak hatolni az országba, hogy pusztává tegyék földjét, és rátegyék a kezüket a szentélyre.

³²De föllépett Simon és harcolt a népért. Javainak jó részét felajánlotta, hogy legyen miből népe csapatait fölfegyverezni és fizetni.

³³Megerősítette Júda városait és Júdea határánál Bet-Curt, amely azelőtt az ellenségnek szolgált erődül, és zsidó katonákat helyezett oda őrségnek.

³⁴Joppe kikötővárost is megerősítette, továbbá Asdod határában Gezert, ahova azelőtt az ellenség fészkelte be magát, és zsidókat telepített oda, ellátva őket mindennel, amire csak szükségük volt.

³⁵Amikor a nép látta Simon hűségét és a hírnevet, amelyet népének szerzett, megtették vezérnek és főpapnak, ezekre az érdemekre való tekintettel, továbbá igazságosságáért és népe iránt tanúsított hűségéért, végül, mert mindent megtett azért, hogy népét fölemelje.

³⁶Az ő idejében, az ő segítségével sikerült kiirtani a pogányokat az országból és ugyanígy azokat az embereket is, akik Dávid városában, Jeruzsálemben állomásoztak, várat építettek maguknak, innen támadásokat indítottak, megszentségtelenítették a szentély környékét és súlyosan sértették a szentségét.

³⁷Zsidókat telepítettek oda, és megerősítette az ország és a város védelmére. Jeruzsálem falait is magasabbra emelte.

³⁸Így Demetriusz király megerősítette a főpapi tisztségben,

³⁹barátai közé sorolta és nagy kitüntetésekben részesítette.

⁴⁰Mert hallotta, hogy a rómaiak barátaiknak és testvéreiknek tekintik a zsidókat és Simon követeit tisztelettel fogadták.

⁴¹Ezért elhatározták a zsidók és a papok, hogy Simon legyen a fejedelmük és a főpapjuk, míg föl nem lép egy hitelt érdemlő próféta.

⁴²Ő legyen a vezérük is, viselje gondját a szentélynek, rendeljen tisztviselőket az ország, a sereg és az erődök ügyeinek intézésére,

⁴³s gondoskodjék az istentiszteletről. Parancsának mindenki köteles engedelmeskedni. Az országban minden iratot, oklevelet az ő nevében kell kiállítani. Viselhet bíbort és aranyat.

⁴⁴Senkinek sem szabad a népből vagy a papok közül ezekből valamit is érvénytelennek nyilvánítani vagy parancsainak ellene szegülni, tudta nélkül az országban gyűlést tartani, bíbort ölteni vagy díszül aranycsatot viselni.

⁴⁵Aki ezek ellen vét vagy valamit nem tart meg, büntetést érdemel.”

⁴⁶Az egész nép hozzájárult ahhoz, hogy Simon ezek szerint járjon el.

⁴⁷Simon elfogadta és beleegyezett hogy átvegye a főpapi tisztséget, és hogy a zsidók és a papok fejedelme legyen, s mindnyájuk élén álljon.

⁴⁸Elhatározták, hogy ezt az iratot érctáblára vésik és a templom falán helyezik el, egy jól látható helyen.

⁴⁹Ugyanakkor a kincstárban is elhelyeznek egy másolatot, hogy Simonnak és fiainak kéznél legyen.