III. A TEMPLOMÉPÍTÉS ELŐZMÉNYEI

A népszámlálás.

¹A sátán Izrael ellen fordult és rászedte Dávidot, hogy számlálja meg Izraelt.

²Dávid így szólt Joábhoz és a nép főembereihez: „Menjetek és vegyétek számba Izraelt Beersebától Dánig. Hozzátok el (az eredményt), hogy megtudjam a számát.”

³De Joáb ellene vetette: „Az Úr növelje népét a százszorosára, uram király. Nemde mindnyájan uramnak az alattvalói? Miért követeli az én uram ezt? Miért terhelje ez a vétek Izraelt?”

⁴De a király szava kötelezte Joábot, Joáb tehát elment, bejárta egész Izraelt, és visszatért Jeruzsálembe.

⁵Joáb átadta a népszámlálás eredményét Dávidnak. Egész Izraelben egymillió-százezer kardforgató ember volt. Júdának 470 000 kardforgató embere volt.

⁶Lévit és Benjamint nem is számolta össze, mivel Joáb csak kelletlenül teljesítette a király parancsát.

A pestis és a megbocsátás.

⁷Isten nemtetszéssel nézte az eseményt, és megbüntette Izraelt.

⁸Akkor Dávid így imádkozott Istenhez: „Súlyosan vétkeztem ezzel a tettemmel. Mégis bocsásd meg szolgád vétkét, mivel ostoba módon jártam el.”

⁹Ekkor az Úr így szólt Gádhoz, Dávid látóemberéhez:

¹⁰„Menj és közöld Dáviddal: Ezt üzeni az Úr: Három dolgot tárok eléd, válassz egyet, és azzal büntetlek meg.”

¹¹Gád elment Dávidhoz, s így szólt: „Ezt üzeni az Úr: Válassz,

¹²hogy három évig éhség dühöngjön-e, vagy három hónapig ellenség pusztítson és ellenségeid kardja járja át veséteket, vagy pedig az Úr kardja, három napig tartó pestis, az Úr angyala pusztítson Izrael egész földjén: Mondd, hogy milyen választ vigyek annak, aki küldött.”

¹³Dávid így felelt Gádnak: „Igen szorult helyzetben vagyok. Mégis inkább az Úr kezébe akarok esni, mivel az ő irgalma mérhetetlen. Emberek kezébe nem szeretnék esni.”

¹⁴Az Úr tehát pestist küldött Izraelre, és hetvenezer ember halt meg Izraelből.

¹⁵Az Úr elküldte angyalát Jeruzsálembe is, hogy pusztítson, de amikor megkezdte a pusztítást, az Úr letekintett, megbánta a csapást és rászólt a pusztító angyalra: „Elég, vond vissza a kezed!” Az Úr angyala éppen a jebuzita Ornan szérűje mellett állt.

¹⁶Dávid föltekintett, látta az Úr angyalát, amint a föld és az ég között áll kivont karddal a kezében, Jeruzsálem ellen fordulva. Ekkor Dávid és a vezeklőruhába öltözött vének arcra borultak,

¹⁷Dávid pedig így beszélt Istenhez: „Nemde én parancsoltam meg, hogy számlálják meg a népet? Én vétkeztem, én, a pásztor tettem rosszat. De mit tettek ők, a juhok? Uram, Istenem, rám nehezedjen a kezed és atyám házára, de a népet ne sújtsd.”

Az oltár felállítása.

¹⁸Az Úr angyala azt mondta Gádnak: „Jelentsd Dávidnak, menjen fel, és a jebuzita Ornan szérűjénél emeljen oltárt az Úrnak.”

¹⁹Gád utasítására, aki az Úr nevében beszélt, Dávid fölment.

²⁰Ornan megfordult, s amikor meglátta az angyalt, négy fiával együtt elrejtőzött. Ornan ugyanis éppen a búza cséplésével volt elfoglalva,

²¹amikor Dávid elment hozzá. Ornan föltekintett, meglátta Dávidot, otthagyta a szérűt, és arccal a földre borult Dávid előtt.

²²Dávid így szólt Ornanhoz: „Engedd át nekem a szérűd telkét, hogy oltárt emeljek rajta az Úrnak. Teljes értékben kifizetem, hogy elforduljon a népről a csapás.”

²³Ornan így válaszolt Dávidnak: „Vedd el! Uram és királyom tegye, amit jónak lát. A marhákat is odaajándékozom égőáldozatnak, a cséplőszánt meg hozzá fának, a búzát pedig ételáldozatnak. Mindent odaadok.”

²⁴Dávid így válaszolt Ornannak: „Nem úgy, hanem megveszem teljes árban. Nem akarok olyat adni az Úrnak, ami a tied, s olyan áldozatot bemutatni, ami nekem semmibe se kerül.”

²⁵Ezután Dávid leszámolta Ornannak a telekért a hatszáz aranysékelt.

²⁶Ekkor Dávid oltárt emelt ott az Úrnak, s égő­ és közösségi áldozatot mutatott be. Az Úrhoz folyamodott, s ő válaszolt: tűz szállt le az égből az égőáldozat oltárára.

²⁷Ezután az Úr parancsot adott az angyalnak, s az visszadugta kardját a hüvelyébe.

²⁸Attól az időtől fogva, hogy Dávid látta, az Úr a jebuzita szérűjén felel neki, ott mutatott be áldozatot.

²⁹Az Úr hajléka, amelyet Mózes a pusztában készített, valamint az égőáldozat oltára abban az időben Gibeon magaslatán állt.

³⁰Dávid nem tudott oda elmenni, hogy az Úr elé járuljon, annyira félt az Úr angyalának kardjától.