A szövetség ládáját elhozzák Kirjat-Jearimból.
1Dávid tanácsot tartott az ezres és százas csoportok vezetőivel és a vezérekkel.
2Ezt mondta Dávid Izrael egész közösségének: „Ha jónak látjátok, és ha az Úr, a mi Istenünk úgy határoz, elküldünk testvéreinkhez, akik Izrael földjén élnek, valamint a papokhoz és a levitákhoz a városaikba és a hozzájuk tartozó telepekre, hogy gyűljenek ide egybe.
3Elhozzuk Isten ládáját, mivel Saul idejében nem gondoltunk rá.”
4Az egész közösség beleegyezett, mert a javaslat tetszett az egész népnek.
5Erre Dávid egybegyűjtötte egész Izraelt Egyiptom Sihorjától egészen Hamat bejáratáig, hogy Kirjat-Jearimból elhozzák Isten ládáját.
6Dávid és egész Izrael felvonult Baalába, Kirjat-Jearimba, amely Júdához tartozik, hogy elhozza onnét Isten ládáját, amelyet az Úr nevéről neveztek el, aki a kerubok fölött trónol.
7Az Úr ládáját egy új szekéren hozták el Abinadab házából. Uza és Achjó vezették a szekeret.
8Dávid és egész Izrael teljes lelkesedéssel táncolt Isten előtt citera és hárfa, dob, csengő és cintányér hangjára énekelve.
9Amikor azonban Kidón szérűjéhöz értek, Uza kinyújtotta kezét, hogy megfogja a ládát, mivel az ökrök fölbillentették.
10Erre fölgerjedt az Úr haragja Uza ellen, lesújtott rá, amiért kinyújtotta kezét a láda felé. Meg is halt ott, az Isten előtt.
11Dávid nagyon megrendült amiatt, hogy az Úr olyan hirtelenül elragadta Uzát. Ezért nevezik azt a helyet mind a mai napig Perec-Uzának.
12Dávidot ezen a napon elfogta az Istentől való félelem, és így szólt: „Hogyan vigyem el magamhoz az Isten ládáját?”
13Dávid nem vitette tovább a ládát Dávid városába, hanem a Gádból való Obed-Edom házába küldte.
14A láda Obed-Edomnál maradt, az ő házában három hónapig. Az Úr megáldotta Obed-Edom házát és minden jószágát.