Azok ellen, akik vakmerően bizakodnak

¹Jaj Sionban a gondtalanul élőknek,

Azok ellen, akik vakmerően bizakodnak

és Szamária hegyén a bizakodóknak!

Azok ellen, akik vakmerően bizakodnak

Az első nép nemeseinek,

Azok ellen, akik vakmerően bizakodnak

akik elé hódolva járul Izrael háza.

²Menjetek el Kalnéba és lássátok,

onnan térjetek be a nagy Hamatba,

és menjetek le a filiszteus Gátba!

Vajon szebbek-e ennél a két országnál?

Nagyobb-e határuk a ti határaitoknál?

³Késleltetitek az Úr napját,

és siettetitek az erőszak uralmát!

⁴Elefántcsont ágyban alusznak,

fekvőhelyeiken henyélnek,

lakmároznak a nyáj bárányaiból

és a csorda ökreiből.

⁵Hárfaszó mellett nótáznak, mint Dávid,

hangszert csinálnak maguknak;

⁶korsóból isszák a bort,

finom olajjal kenik magukat:

József végzete miatt bizony nem bánkódnak.

⁷Ezért, lám, most a száműzöttek élén

mennek a fogságba,

és véget ér a henyélők tobzódása.

A büntetés rettenetes lesz

⁸Megesküdött az Úr, az Isten saját magára

A büntetés rettenetes lesz

– mondja az Úr, a Seregek Istene:

A büntetés rettenetes lesz

Jákob gőgjét utálom, palotáit gyűlölöm;

A büntetés rettenetes lesz

⁸a várost és lakóit kiszolgáltatom.

⁹Ha megmarad tíz ember egy házban,

azok is meghalnak!

¹⁰Csak kevesen menekülnek meg,

hogy a házból kivigyék a csontokat.

Így szólnak ahhoz,

aki a zugolyban kuporog:

„Van veled valaki?”

Az így felel: „Senki… Maradj csöndben!

Nem szabad kiejteni az Úr nevét!”

¹¹Mert lám, az Úr parancsot adott,

hogy a nagy házat döntsék romba,

a kis házat meg zúzzák össze.

¹²Vágtáznak-e a lovak a kősziklákon?

Ökrökkel szántják-e a tengert?

Miért változtatjátok méregre a jogot,

ürömre az igazság gyümölcseit?

¹³Lodebárnak örültök és azt mondjátok:

„Ugye saját erőnkből

foglaltuk el Karnajimot?”

¹⁴Bizony, népet támasztok ellenetek,

Izrael háza

– mondja az Úr, a Seregek Ura –,

hogy eltiporjon benneteket

Hamat kapujától Araba patakjáig.