Azok ellen, akik vakmerően bizakodnak
1Jaj Sionban a gondtalanul élőknek, és Szamária hegyén a bizakodóknak! Az első nép nemeseinek, akik elé hódolva járul Izrael háza.
2Menjetek el Kalnéba és lássátok, onnan térjetek be a nagy Hamatba, és menjetek le a filiszteus Gátba! Vajon szebbek-e ennél a két országnál? Nagyobb-e határuk a ti határaitoknál?
3Késleltetitek az Úr napját, és siettetitek az erőszak uralmát!
4Elefántcsont ágyban alusznak, fekvőhelyeiken henyélnek, lakmároznak a nyáj bárányaiból és a csorda ökreiből.
5Hárfaszó mellett nótáznak, mint Dávid, hangszert csinálnak maguknak;
6korsóból isszák a bort, finom olajjal kenik magukat: József végzete miatt bizony nem bánkódnak.
7Ezért, lám, most a száműzöttek élén mennek a fogságba, és véget ér a henyélők tobzódása.
A büntetés rettenetes lesz
8Megesküdött az Úr, az Isten saját magára – mondja az Úr, a Seregek Istene: Jákob gőgjét utálom, palotáit gyűlölöm; a várost és lakóit kiszolgáltatom.
9Ha megmarad tíz ember egy házban, azok is meghalnak!
10Csak kevesen menekülnek meg, hogy a házból kivigyék a csontokat. Így szólnak ahhoz, aki a zugolyban kuporog: „Van veled valaki?” Az így felel: „Senki… Maradj csöndben! Nem szabad kiejteni az Úr nevét!”
11Mert lám, az Úr parancsot adott, hogy a nagy házat döntsék romba, a kis házat meg zúzzák össze.
12Vágtáznak-e a lovak a kősziklákon? Ökrökkel szántják-e a tengert? Miért változtatjátok méregre a jogot, ürömre az igazság gyümölcseit?
13Lodebárnak örültök és azt mondjátok: „Ugye saját erőnkből foglaltuk el Karnajimot?”
14Bizony, népet támasztok ellenetek, Izrael háza – mondja az Úr, a Seregek Ura –, hogy eltiporjon benneteket Hamat kapujától Araba patakjáig.