¹A karvezetőnek – „A fiú halála” kezdetű ének dallamára – Hangszeres kísérettel – Dávidé

²Hadd dicsérjelek, Uram, teljes szívemből,

hadd beszéljem el minden csodatetted.

³Hadd örüljek és vigadjak benned,

hadd zengjem neved, Magasságos,

⁴amikor ellenségeim meghátrálnak,

elbuknak, és megsemmisülnek színed előtt.

⁵Mert igazságot szolgáltattál ügyemben,

trónodra ültél, igaz Bíró.

⁶Megfenyítetted a népeket,

semmivé tetted a gonoszt,

eltörölted nevüket mindörökre!

⁷Az ellenségnek vége: örökre romokban.

Városaikat feldúltad, emlékük is oda.

⁸De az Úr örökké uralkodik,

bírói széke szilárd.

⁹Igazságosan bíráskodik a világon,

pártatlanul ítéli a népeket.

¹⁰Legyen az Úr az elnyomottak menedéke,

menedék ínség idején!

¹¹Benned bíznak, akik ismerik neved,

nem hagyod el, Uram, azokat, akik téged keresnek.

¹²Zengjetek az Úrnak, aki Sionon lakik,

¹²hirdessétek a népek között tetteit!

¹³Mert aki számonkéri a vérontást, emlékezik rájuk,

nem feledkezik meg a nélkülözők kiáltásáról.

¹⁴Légy irgalmas hozzám, Uram,

lásd nyomorúságom gyűlölőim miatt,

te, aki a halál kapuitól is fölemelsz;

¹⁵hogy hirdethessem dicséreted,

és Sion leánya kapuiban szabadításodon örvendezzem!

¹⁶Maguk ásta gödörbe zuhantak a népek,

rejtett hálójuk fogta meg a lábuk.

¹⁷Megnyilatkozott az Úr: igazságot szolgáltatott.

A gonoszt saját kezének műve ejti csapdába.

(Higgajón – Szela)

¹⁸Az alvilágba térnek a gonoszok,

minden nép, amelyik elfelejti Istent.

¹⁹Nem marad örökre feledve a nélkülöző,

nem vész el végleg az alázatosak reménye.

²⁰Kelj föl, Uram, nehogy fölénybe kerüljön az ember!

Színed előtt hangozzék ítélet a népek fölött!

²¹Add, Uram, hogy töltse el őket félelem,

hadd tudják meg a népek: ők is csak emberek!

(Szela)