1A karvezetőnek – A „Liliomok” dallamára – Dávidé
2Szabadíts meg, Istenem,
mert nyakamig ér a víz!
3Feneketlen iszapba süllyedtem,
nincs hol megállnom.
Mély vizekbe kerültem,
elsodor az ár.
4Belefáradtam a kiáltozásba,
kiszáradt a torkom,
szemem elhomályosodott
Istenemre várva.
5Többen vannak hajam szálánál,
akik ok nélkül gyűlölnek.
Erősek, akik el akarnak pusztítani:
hazug ellenségeim.
Amit nem raboltam
azt kell visszaadnom,
6Istenem, te ismered balgaságom,
hibáim nincsenek rejtve előtted.
7Ne szégyenkezzenek miattam, akik benned remélnek,
Uram, seregek Istene!
Ne érje gyalázat miattam azokat, akik keresnek téged,
Izrael Istene!
8Mert érted viselem a gyalázatot,
érted borítja szidalom arcom.
9Testvéreim számára jövevény lettem,
anyám fiainak idegen.
10Mert házad iránti buzgóság emészt;
rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak.
11Amikor sírtam és böjtöltem,
gyalázatomra vált.
12Amikor zsákruhát öltöttem,
szóbeszéd tárgya lettem köztük.
13Rólam beszélnek a kapuban ülők,
rólam szólnak a részeg nóták.
14De könyörgésem hozzád szól, Uram,
jóindulatodért.
Istenem, nagy jóságodban
válaszolj hűséges segítségeddel!
15Húzz ki a sárból, hogy el ne süllyedjek!
Hadd meneküljek meg gyűlölőimtől,
és a mély vizekből!
16Ne sodorjon el a víznek árja,
ne nyeljen el a mélység,
ne záruljon be fölöttem a kút szája!
17Válaszolj, Uram, mert jóságod maradéktalan,
könyörületed nagysága szerint fordulj hozzám!
18Ne rejtsd el arcod szolgád elől!
Bajban vagyok, gyorsan válaszolj!
19Jöjj közel lelkemhez, és váltsd meg,
ellenségeim miatt adj váltságot értem!
20Te ismered gyalázatom, megszégyenítésem, szidalmazásom;
szemed előtt minden ellenségem.
21A gyalázat összetörte szívem,
belebetegedtem.
Részvétre vártam, de hiába,
vigasztalókra, de nem találtam.
22Étel gyanánt mérget adtak,
szomjúságra ecettel itattak.
23Asztaluk váljék előttük kelepcévé,
áldozati lakomájuk csapdává!
24Homályosodjék el szemük, hogy ne lássanak,
derekuk mindig remegjen!
25Töltsd ki rájuk háborgó indulatod,
izzó haragod érje utol őket!
26Táboruk legyen pusztasággá,
sátraiknak ne legyen lakója!
27Mert azt üldözték, akire lesújtottál,
azok kínjáról regélnek, akiket megsebeztél.
28Találd őket bűnösnek mindenben,
ne mentsd föl őket semmiben!
29Töröltessenek ki az élők könyvéből,
az igazak közé ne írassanak be!
30De engem, nélkülözőt és szenvedőt,
oltalmazzon szabadításod, Istenem!
31Hadd dicsérjem Isten nevét énekkel,
hadd magasztaljam hálaadással.
32Ez jobban tetszik az Úrnak a marháknál,
az ép szarvú és körmű bikáknál.
33Látták ezt az alázatosak, és örülnek.
Istent keresők, éledjen a szívetek!
34Mert meghallgatja az Úr a nélkülözőket,
és foglyait nem veti meg.
35Dicsérje őt az ég és a föld,
a tengerek és minden, mi bennük mozog.
36Mert Isten megszabadítja Siont,
fölépíti Júda városait,
hogy ott lakjanak, és birtokba vegyék.
37Szolgái utódai öröklik majd,
és ott laknak, akik nevét szeretik.