1A karvezetőnek – Dávidé – Hangszeres kísérettel – Ének
2Isten fölkel, ellenségei szétszóródnak,
gyűlölői futnak színe elől.
3Ahogy a füst oszlik, ha ráfújnak,
ahogy a viasz a tűztől megolvad,
úgy pusztulnak el a gonoszok Isten színe előtt.
4De az igazak örülnek, ujjonganak Isten színe előtt,
vígan örvendeznek.
5Énekeljetek Istennek, muzsikáljatok nevének!
Készítsetek utat a pusztában száguldónak!
Jáh az ő neve, ünnepeljetek színe előtt!
6Árvák atyja, özvegyek védelmezője
az Isten szent hajlékából.
7Isten otthont ad az elhagyottaknak,
kiszabadítja a bilincsbe vert foglyokat,
csak a lázadók maradnak kopár földön.
8Ó Isten, amikor néped élén elindultál,
amikor vonultál a sivatagban, (Szela)
9rengett a föld, megeredt az ég
Sínai Istenének színe előtt,
Istennek, Izrael Istenének színe előtt.
10Bőven adtál esőt, Isten,
és kimerült örökséged megerősítetted.
11Nyájad benne otthonra talált.
Jóvoltodból, ó Isten, gondoskodtál az elesettről.
12Az Úr közleményt adott ki,
sokaság továbbítja a hírt:
13„A seregek királyai hanyatt-homlok menekülnek.”
A palota szépe osztja a zsákmányt,
14ti meg az aklok között késlekedtek?
A galamb szárnya ezüstözött,
tollai arannyal futtatva.
15Amikor a Mindenható szétszórja a királyokat,
a Calmónon hull a hó.
16Igen magas hegy Básán hegye,
szakadékos hegy Básán hegye.
17Miért irigykedtek, szakadékos hegyek,
arra a hegyre, melyet Isten lakhelyéül választott?
Az Úr ott lakik örökre.
18Isten harci szekere számtalan, rajtuk ezernyi íjász.
A Sinairól közöttünk vonul az Úr szentélyébe.
19Fölmentél a magasba foglyokat vezetve
– embereket kaptál ajándékul, még lázadókat is –,
hogy ott legyen lakhelyed, Jáh, Isten.
20Áldott az Úr! Nap mint nap
hordoz minket szabadító Istenünk. (Szela)
21Isten a mi szabadító Istenünk,
Istené, az Úré a szabadítás a halálból.
22Bizony, szétzúzza Isten ellenségei fejét,
a bűnben járók hajas koponyáját!
23Ezt mondta az Úr: „Visszahozom őket Básánból,
visszahozom a tenger mélyéről,
24hogy lábad vérben tapodjon,
és kutyáid nyelvére is jusson az ellenségből.”
25Látták, ó, Isten, hogyan vonultál,
hogyan vonultál, Istenem, királyom, a szentélybe.
26Elöl az énekesek,
hátul a zenészek,
középen tamburinnal lányok.
27Áldjátok Istent a gyülekezetekben,
az Urat Izrael közösségében!
28Ott van az élen Benjamin, a legkisebb,
Júda főembereinek hangos csoportja,
Zebulon főemberei, Naftali főemberei.
29Adj parancsot, Isten, hatalmad szerint,
erősítsd meg, Isten,
amit értünk tettél
30jeruzsálemi templomodból!
Királyok hoznak neked ajándékot.
31Fenyítsd meg a nádas vadját,
bikák hordáját,
a népek fejedelmeit:
ezüstrudakkal boruljanak eléd!
Szórd szét a népeket, melyek háborút akarnak!
32Jöjjenek Egyiptom előkelői,
az etiópok emeljék kezüket Istenhez.
33Föld országai, énekeljetek Istennek,
zenéljetek az Úrnak, (Szela)
34aki száguld az egekben,
az ősi egeken át,
aki hatalmas hangját hallatja!
35Ismerjétek el Isten hatalmát,
fenségét Izrael fölött,
hatalmát a fellegekben!
36Félelmetes vagy szentélyedben, Isten;
Izrael Istene,
aki hatalmat és erőt ad népének.
Legyen áldott az Isten!