1A karvezetőnek – Húros hangszerre – Maszkil – Dávidé
2Hallgasd meg könyörgésem, Istenem,
ne rejtőzz el fohászkodásom elől!
3Figyelj rám, hallgass meg!
Bánatomban bolyongok, és sóhajtozom
4az ellenség lármája, a gonoszok fenyegetőzése miatt.
Mert bajt hoznak rám,
és haragjukban rám támadnak.
5Szívem görcsbe rándul,
halálos rémület fogott el.
6Félelem és reszketés jön rám,
elárasztott a borzongás.
7Így szóltam: „Ki ad nekem szárnyat, mint a galambnak,
hogy elrepülhetnék, és nyugalmat találnék?
8Bizony, messzire menekülnék,
és a pusztában laknék. (Szela)
9Menedékhelyemre sietnék
a szélvész és a vihar elől.”
10Zavard meg, Uram, zavard össze nyelvüket!
Bizony, erőszakot és viszályt látok a városban.
11Ezek járják körbe falait éjjel-nappal,
vész és nyomor az utcáin,
12benne romlás,
tereiről nem távozik a zsarnokság és a csalás.
13Nem az ellenség gyaláz.
Azt elviselném.
Nem az fitogtatja hatalmát ellenem, aki gyűlöl.
Elrejtőznék előle.
14Hanem te, magamfajta ember,
14bizalmasom, jó barátom,
15akivel megosztottam terveim;
akivel Isten házába együtt jártunk a népsokaságban.
16Törjön rájuk a halál!
Élve menjenek az alvilágba,
mert a gonoszság talált otthonra szívükben.
17Én azonban Istenhez kiáltok,
és az Úr megsegít engem.
18Este, reggel, délben siránkozom, sóhajtozom,
és meghallja hangomat.
19Megszabadít támadóimtól, és biztonságba helyez,
bár sokan vannak ellenem.
20Hallja meg, és alázza meg őket Isten,
aki ősidők óta uralkodik, (Szela)
mert nem változnak meg,
és nem félik az Istent.
21Kezet emelt azokra, akikkel békében élt,
és meggyalázta szövetségét.
22Szája simább a vajnál,
de szívében viszálykodás.
Szavai lágyabbak az olajnál,
de valójában kivont kardok.
23Sorsod bízd az Úrra, gondja lesz rád!
Nem engedi, hogy az igaz örökké inogjon.
24Ó Isten, az alvilág mélyére juttasd őket,
a véreskezű és álnok embereket!
Ne érjék meg napjaik felét sem!
Én azonban benned bízom.