¹A karvezetőnek – Kórah fiaié – Maszkil

²A saját fülünkkel hallottuk, ó Isten,

atyáink elbeszélték nekünk,

mit vittél véghez napjaikban,

a régi időkben.

³Kezeddel népeket űztél el,

és letelepítetted őket.

Nemzetekkel mostohán bántál,

és elűzted őket.

⁴Mert nem a kardjukkal vették birtokba a földet,

és nem a karjuk segítette őket,

hanem a te jobbod és karod, a te arcod fénye,

mert kedvelted őket.

⁵Csak te vagy királyom, ó Isten;

rendeld el Jákob szabadulását!

⁶Általad verjük le ellenségeinket,

neved segítségével tapossuk el támadóinkat.

⁷Mert nem az íjamban bízom,

s a kardom nem segít.

⁸Te segítettél ellenségeinkkel szemben,

és gyűlölőinket megszégyenítetted.

⁹Istenben dicsekedtünk egész nap,

és örökké dicsérjük neved. (Szela)

¹⁰De elvetettél és megaláztál minket,

nem vonulsz ki seregeinkkel.

¹¹Megfutamítottál az ellenségtől,

gyűlölőink kedvük szerint fosztogattak.

¹²Odaadsz bennünket mint vágójuhokat:

szétszórtál a népek közé.

¹³Csekély áron adod el néped,

¹³nincsen hasznod belőle.

¹⁴Gyalázattá tettél szomszédaink előtt:

gúny és nevetség tárgyává a körülöttünk élőknek.

¹⁵Intő példa lettünk a népek közt,

fejüket csóválják a nemzetek.

¹⁶Egész nap sértegetnek,

szégyen borítja arcom

¹⁷a gyalázók és a becsmérlők hangjától,

az ellenség és a bosszúálló miatt.

¹⁸Mindez megtörtént velünk,

de nem feledtünk el,

nem szegtük meg szövetséged.

¹⁹Szívünk nem lett hűtlen,

lépteink nem tértek le ösvényedről.

²⁰Pedig a sakálok tanyájára taszítottál minket,

és sötét homályt borítottál ránk.

²¹Ha elfelejtettük volna Istenünk nevét,

és idegen isten felé tártuk volna kezünk,

²²nem jönne nyomára Isten?

Hiszen ismeri a szív titkait.

²³Bizony miattad gyilkolnak minket egész nap,

vágójuhoknak tekintenek.

²⁴Ébredj! Miért alszol, Uram?

Ébredj föl, ne taszíts el végleg!

²⁵Miért rejted el arcod,

miért felejted ínségünk és szorongatottságunk?

²⁶A porba rogytunk,

hasunk a földhöz ragadt.

²⁷Kelj segítségünkre,

válts meg minket jóságodban!