¹Dávidé – Maszkil

Boldog, kinek vétke bocsánatot nyert,

kinek bűne eltörölve.

²Boldog, kinek az Úr

nem rója föl vétkét,

és nincs lelkében álnokság.

³Amikor nem beszéltem, sorvadtak csontjaim

egész napos jajgatásomban,

⁴mert éjjel-nappal

rám nehezedett kezed,

erőm elapadt,

mint a nyári aszály idején. (Szela)

⁵Aztán megvallottam neked bűnöm,

vétkem nem takargattam.

Ezt mondtam: „Bevallom

vétkemet az Úrnak”;

és te elengedted

bűnöm büntetését. (Szela)

⁶Ezért hozzád imádkozik minden híved

a szorongatás idején.

Amikor nagy vizek áradnak,

őket nem érik el.

⁷Te vagy rejtekem, megóvsz a bajtól,

körülveszel a szabadulás örömével. (Szela)

⁸Hadd oktassalak, hadd mutassam meg,

melyik úton járj.

Hadd adjak tanácsot. Szemem rajtad.

⁹Ne legyetek olyanok, mint a ló s az öszvér,

értelem híján valók.

Kantárral és zablával kell fékezni szilajságát,

másképp nem közelít hozzád.

¹⁰Sok gyötrelem éri a gonoszt,

de aki az Úrban bízik,

azt jósággal veszi körül.

¹¹Ujjongjatok az Úrban, igazak, örvendezzetek!

Vigadjatok mind, becsületes szívűek!