¹Hangszeres kísérettel – Templomszentelési ének – Dávidé

²Magasztallak, Uram, mert fölemeltél.

Nem engedted, hogy ellenségeim kárörömmel nézzenek.

³Uram, Istenem,

hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál.

⁴Kihoztál, Uram, az alvilágból,

életre hívtál a sírba szállók közül.

⁵Énekeljetek az Úrnak, hívei,

dicsérjétek szent nevét!

⁶Mert haragja csak egy pillanat;

kegyelme maga az élet.

Ha itt éjszakázik is a sírás,

reggelre itt az ujjongás.

⁷De én jó dolgomban ezt mondtam:

„Nem ingok meg soha.”

⁸Uram, kegyelmedben oly szilárddá tettél,

⁸mint a hatalmas hegyek.

Elrejtetted arcod,

rám tört a rettenet.

⁹Hozzád kiáltottam, Uram,

fohászkodtam az Úrhoz:

¹⁰„Mit használ a vérem,

ha sírba szállok?

Dicsér téged a por,

hirdeti-e hűséged?

¹¹Hallgass meg, Uram, és irgalmazz,

légy segítségemre, Uram!”

¹²Jajgatásom táncra fordítottad,

gyászruhám helyett örömmel öveztél,

¹³hogy dicsérjelek, és ne hallgassak:

magasztallak, Uram, Istenem, mindörökké.