¹Dávidé

Hozzád kiáltok, Uram,

kősziklám, ne zárkózz el tőlem némán!

Mert, ha némán elzárkózol,

olyan leszek, mint akik leszálltak a sírba.

²Halld meg könyörgésem hangját,

amikor hozzád kiáltok,

amikor kezem fölemelem

templomod szentélye felé.

³Ne ragadj el a gonoszokkal

és a bűnözőkkel,

akik barátságosan szólnak felebarátjukhoz,

de a szívükben gonoszság.

⁴Fizess meg nekik cselekedeteik

szerint, tetteik gonoszsága szerint!

⁴Kezük munkája szerint fizess meg nekik,

add meg nekik, amit érdemelnek!

⁵Mivel figyelmen kívül hagyják az Úr tetteit és kezének műveit,

rombolja le, és ne építse föl újra őket.

⁶Áldott az Úr,

mert meghallgatta könyörgésem hangját.

⁷Erőm és pajzsom az Úr,

szívem benne bízik.

Segítséget kaptam, örvendezett szívem.

Énekemmel dicsérem.

⁸Az Úr népének ereje,

fölkentjének szabadító menedéke.

⁹Szabadítsd meg néped, áldd meg örökséged,

légy pásztora, és támogasd mindörökké!