¹Dávidé

Világosságom és üdvösségem az Úr,

kitől félnék?

Életem oltalma az Úr,

kitől rettegnék?

²Ha rám támadtak is a gonosztevők,

szorongató ellenségeim,

hogy marcangolják húsomat,

megbotlottak, és elestek.

³Ha egy egész hadsereg jön is ellenem,

nem fél a szívem.

Ha háború tör ki ellenem,

én akkor is bizakodom.

⁴Egy dolgot kértem az Úrtól,

ezért könyörgök:

hogy az Úr házában lakhassam

életem minden napján;

hogy szemlélhessen az Úr szépségét,

és jelet kérhessek templomában.

⁵Megóv engem sátorában

a balsors napján.

Elrejt sátra mélyén,

és magas sziklára helyez.

⁶Így hát emelt fővel állok

ellenségeim között,

⁶örvendezve mutatok be áldozatot az Úr sátrában,

énekelek és muzsikálok az Úrnak.

⁷Halld meg, Uram, téged szólító hangom!

Irgalmazz nekem, és válaszolj!

⁸Rólad mondta a szívem:

„Keressétek arcom!”

Uram, arcod keresem.

⁹Ne rejtsd el arcod előlem,

ne utasítsd el szolgád haragodban!

Te vagy az én segítségem, ne hagyj cserben,

ne hagyj el, szabadító Istenem!

¹⁰Ha apám s anyám elhagyna is,

az Úr gondomat viseli.

¹¹Taníts meg, Uram, utadra,

vezess sima ösvényen

ellenségeim miatt.

¹²Ne adj át ellenségeim indulatának,

mert hamis tanúk keltek föl ellenem,

és erőszaktól lihegnek.

¹³Szilárdan hiszem, hogy még meglátom

az Úr jóságát az élők földjén.

¹⁴Reménykedj az Úrban!

Légy erős és bátor szívű,

és reménykedj az Úrban!