1A karvezetőnek – Dávidé
Az Úrhoz menekültem.
Hogyan mondhatjátok nekem:
„Szökjél a hegyre, mint a madár”?
2Mert íme, a gonoszok már feszítik az íjat,
rátették a nyilat az idegére,
hogy a homályban rálőjenek a tiszta szívűekre.
3Ha az alapok is romokban,
mit tehet az igaz?
4Szent templomában az Úr,
az Úr trónja az egekben.
Szeme figyel, pillantása vizsgálja az embereket.
5Az Úr megpróbálja az igazat,
de gyűlöli a gonoszt s azt, ki az erőszakot szereti.
6Hullasson a gonoszokra kénköves, tüzes parazsat,
perzselő szél legyen osztályrészük!
7Bizony, igaz az Úr, és igaz tetteket szeret,
a tiszta szívűek meglátják arcát.