1Ezért, szent testvéreim, mennyei hivatás részesei, legyetek figyelemmel hitvallásunk apostola és főpapja, Jézus iránt,
2akit megbízója tett hitelt érdemlővé, ahogy Mózest is az Ő [egész] házában.
3Ugyanis ő nagyobb dicsőségre méltó, mint Mózes, mint ahogy a háznál nagyobb méltóság illeti a ház építőjét.
4Minden háznak van ugyanis építője, de Isten az, aki mindent felépített.
5Mózes hitelt érdemelt az Ő egész házában mint szolga, hogy tanúságot tegyen azokról a dolgokról, amelyeket később kellett hírül adni.
6Krisztus viszont mint Fiú hitelt érdemel a saját háza fölött. Mi vagyunk az ő háza, ha szilárdan megtartjuk a bátor bizalmat és a reménységből fakadó büszkeséget.
7Ezért, amint a Szentlélek mondja: Ma, ha az ő hangját halljátok,
8ne keményítsétek meg a szíveteket, mint a lázadás idején, a kísértés napján a pusztában,
9ahol atyáitok azzal kísértettek meg, hogy próbára tettek, és látták tetteimet negyven éven át.
10Ezért megharagudtam erre a nemzedékre, és ezt mondtam:
„Állandóan tévelygő szívűek, és útjaimat nem ismerték meg.”
11Így megesküdtem haragomban: „Nem fognak bemenni nyugalmamba.”
12Vigyázzatok, testvéreim, nehogy közületek valakinek a szíve a hitetlenségig romlott legyen, és elszakadjon az élő Istentől!
13Hanem buzdítsátok egymást nap mint nap, amíg ez a „ma” tart, hogy a bűn cselvetése meg ne keményítsen közületek valakit!
14Ugyanis Krisztus részesei vagyunk, amennyiben azt a bizalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig szilárdan megtartjuk.
15Ezért a buzdítás: Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint a lázadás idején!
16Kik voltak azok, akik hallották és fellázadtak? Nemde mindazok, akik Mózes vezetésével kijöttek Egyiptomból?
17És kikre haragudott negyven éven át? Ugye azokra, akik vétkeztek, akiknek a teste elhullott a pusztában?
18És kiknek esküdött meg, hogy nem mennek be nyugalmába, ha nem azoknak, akik engedetlenekké váltak?
19Látjuk tehát, hogy hitetlenségük miatt nem mehettek be.