1Ezért tehát mi is, akiket a tanúknak ekkora sokasága vesz körül, tegyünk le minden terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatosan fussuk meg az előttünk levő pályát!
2Szegezzük tekintetünket Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte lévő öröm helyett a gyalázattal nem törődve szenvedte el a keresztet, és helyet foglalt Isten trónjának jobbján.
3Gondoljatok őrá, aki a bűnösök részéről ilyen ellenségeskedést viselt el, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek!
4A bűn elleni harcban még nem álltatok ellen egészen véretek ontásáig.
5Elfeledkeztetek a bátorításról, amely nektek mint fiaknak szól: Fiam, ne vedd kevésbe az Úr fegyelmezését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged,
6mert akit szeret az Úr, azt megfegyelmezi, és megbünteti minden fiát, akit elfogad.
7Amit elviseltek, fegyelmeteket szolgálja: Isten úgy bánik veletek, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fegyelmez az apja?
8Ha pedig fegyelmezés nélkül maradtok – amelyben mindenki részesül –, akkor fattyak vagytok, nem fiak.
9Továbbá test szerinti atyáink fegyelmeztek bennünket, és mi tiszteletben tartottuk őket. Nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk?
10Ők néhány napig a saját elgondolásuk szerint fegyelmeztek, ő pedig a javunkra teszi ezt, hogy szentségében részesüljünk.
11Amikor arra kerül a sor, semmiféle fegyelmezés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság és a béke gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.
12Ezért erősítsétek meg a lankadt kezeket és a megroggyant térdeket!
13Egyenes ösvényeken járjatok, hogy a sánta meg ne botoljon, hanem inkább meggyógyuljon!
14A békét keressétek mindenki iránt, valamint a megszentelődést, ami nélkül senki sem látja meg az Urat!
15Ügyeljetek arra, hogy senki se legyen híján Isten kegyelmének, nehogy valami keserű gyökér felnövekedve kárt okozzon, és sokakat megfertőzzön!
16Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, aki egyetlen tál ételért eladta elsőszülöttségi jogát!
17Hiszen tudjátok, hogy később, amikor örökölni akarta az áldást, elutasították, és már lehetetlen volt helyrehoznia a dolgot, noha könnyek között könyörgött.
18Ti nem tapintható hegyhez és lángoló tűzhöz járultatok, sem homályhoz, sötétséghez, szélvészhez
19vagy trombitaharsogáshoz és szózatok hangjához. Akik ezt hallották, kérték, hogy ne szóljon többé hozzájuk.
20Nem bírták ugyanis elviselni a parancsot: „Még ha állat érinti is a hegyet, meg kell kövezni!”
21És olyan félelmetes volt a látvány, hogy Mózes is így szólt: Félelem fogott el, és remegek.
22Ti Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok tízezreihez,
23a mennyben számon tartott elsőszülöttek ünnepi sokadalmához és gyülekezetéhez, mindenek bírájához, Istenhez és a tökéletességre jutott igazak lelkeihez,
24az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz és a meghintés véréhez, amely hathatósabban beszél, mint Ábelé.
25Vigyázzatok, el ne utasítsátok azt, aki szól! Mert ha azok nem menekültek meg, akik elutasították azt, aki a földön adott figyelmeztetést, mennyivel kevésbé menekülünk meg mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyből szól hozzánk.
26Akkor hangja csak a földet rendítette meg, most azonban ezt ígéri: Még egyszer megrendítem nemcsak a földet, hanem a mennyet is.
27A „még egyszer” pedig azok pusztulását jelenti, amik mint teremtett dolgok megrendülhetnek, hogy megmaradjanak a rendíthetetlenek.
28Bennünk tehát, akik egy rendíthetetlen országot kaptunk, legyen hála, és ezzel szolgáljunk Istennek tetsző módon, tiszteletteljes félelemmel.
29Istenünk ugyanis emésztő tűz.