1Emlékeztesd őket arra, hogy vessék alá magukat a hatalmon lévőknek és a hatóságoknak. Engedelmeskedjenek, és legyenek készek minden jó tettre!
2Ne rágalmazzanak meg senkit, kerüljék a viszálykodást, legyenek elnézőek, tanúsítsanak teljes szelídséget minden ember iránt!
3Hiszen valamikor mi is esztelenek, engedetlenek és tévelygők voltunk, különféle szenvedélyek és élvezetek rabjai, gonoszok és irigyek, gyűlöletesek és gyűlölködők.
4De amikor megjelent Istenünk, Üdvözítőnk jósága és emberszeretete –
5nem a mi igazságban véghezvitt tetteink alapján, hanem irgalmából –, megmentett minket a Szentlélek újjászületést és megújulást adó fürdője által.
6Őt gazdagon kiárasztotta ránk Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által,
7hogy kegyelméből megigazulva reménybeli örökösei legyünk az örök életnek.
8Igaz beszéd ez. Azt akarom, hogy e dolgokat illetően szilárdan kiállj, hogy az Istenben hívőknek gondjuk legyen arra, hogy a jó tettekben jeleskedjenek! Ezek a dolgok jók és hasznosak az emberek számára.
9De kerüld az ostoba vitákat, a nemzetségtáblákkal kapcsolatos kérdéseket, a viszálykodást és a Törvény körüli csatározást, mert ezek haszontalanok és hiábavalók!
10A széthúzást gerjesztő embert kétszeri figyelmeztetés után utasítsd el!
11Tudod, hogy az ilyen ember elvetemült, bűnben él, és kimondta magára az ítéletet.
12Amikor elküldöm hozzád Artemaszt vagy Tükhikoszt, siess hozzám Nikopoliszba! Elhatároztam ugyanis, hogy ott töltöm a telet.
13Zénaszt, a törvénytudót, és Apollót gondosan indítsd útnak, hogy semmiben ne szenvedjenek hiányt!
14De tanulják meg a mieink is, hogy jó tettekkel jeleskedjenek ott, ahol sürgős segítségre van szükség, nehogy terméketlenek maradjanak!
15Köszöntenek téged valamennyien, akik velem vannak. Köszöntsd azokat, akik szeretnek minket a hitben!
A kegyelem legyen mindnyájatokkal!