¹Mit mondjunk hát, mit ért el Ábrahám, test szerinti ősatyánk?

²Ha Ábrahám cselekedetek alapján igazult meg, akkor van mivel dicsekednie. De nem Isten előtt.

³Mit is mond az Írás? Ábrahám hitt az Istennek, és ez megigazulására szolgált.

⁴Aki fáradozik, annak a bért nem kegyelemből számítják, hanem tartozás szerint.

⁵Aki pedig nem fáradozik, hanem hisz abban, aki igazzá teszi a bűnöst, annak a hite számít igazságnak,

⁶ahogy Dávid is azt az embert mondja boldognak, akinek Isten a tettektől függetlenül tulajdonít igazságot:

⁷Boldogok, akiknek megbocsáttattak törvényszegéseik, és akiknek fátyol borul bűneire.

⁸Boldog az az ember, akinek az Úr nem tulajdonít bűnt.

⁹Most tehát ez a boldognak mondás csak a körülmetéltekre vonatkozik, vagy a körülmetéletlenekre is? Azt mondjuk ugyanis: „Ábrahámnak a hit számíttatott be igazságul.”

¹⁰Hogyan történt ez? Körülmetélten vagy körülmetéletlenül? Nem körülmetélten, hanem körülmetéletlenül.

¹¹A körülmetélkedés jelét körülmetéletlenül tanúsított hite igazságának pecsétjéül kapta, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek, hogy azok is igaznak számítsanak;

¹²és hogy atyja legyen azoknak a körülmetélteknek is, akik nemcsak körül vannak metélve, hanem Ábrahám körülmetéletlenül tanúsított hitének is a nyomában járnak.

¹³Ábrahám és utóda ugyanis nem a Törvény alapján, hanem a hitből való igaz volta alapján kapta az ígéretet, hogy örökölni fogja a világot.

¹⁴Hiszen ha azok az örökösök, akik a Törvény alapján állnak, akkor üressé lett a hit, és semmivé az ígéret.

¹⁵A Törvény ugyanis haragot szül. Ahol azonban nincs Törvény, ott törvényszegés sincs.

¹⁶Ezért adatott a hit alapján az ígéret, hogy kegyelemből legyen, és így bizonyos legyen Ábrahám minden utóda számára: nemcsak a Törvény alapján, hanem az Ábrahám hite alapján állóknak is. Ő mindnyájunk atyja –

¹⁷ahogy meg van írva: Sok nép atyjává tettelek – Isten színe előtt, akiben hitt, s aki életre kelti a holtakat, és létre hívja a nem létezőket.

¹⁸A remény ellenére is reménykedve hitte, hogy sok nép atyjává lesz, ahogy megmondatott: Így lesz nemzetséged!

¹⁹Nem gyengült meg hitében, amikor tudatára ébredt, hogy – százesztendős lévén – saját teste már elhalt, és Sára méhe is élettelen.

²⁰Nem vonta kétségbe hitetlenül Isten ígéretét, hanem megerősödött a hitben, és dicsőítette Istent,

²¹és teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni.

²²Ez szolgált megigazulására.

²³De nemcsak miatta van megírva, hogy megigazulására szolgált,

²⁴hanem miattunk is – akiknek majd részünk lesz benne –, akik hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézust, a mi Urunkat,

²⁵aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért.