¹Azt kérdem tehát: elvetette Isten az ő népét? Szó sincs róla! Hiszen én is izraelita vagyok, Ábrahám utódai közül, Benjámin törzséből.

²Isten nem vetette el a népét, amelyet előre ismert. Vagy nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, amikor Istenhez fordul Izrael ellen:

³Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat lerombolták, csak én maradtam meg egyedül, de nekem is az életemre törnek.

⁴De mit mond neki az isteni szó? Meghagytam magamnak hétezer férfit, akik nem hajtottak térdet Baalnak.

⁵Így tehát most is van maradék a kegyelmi kiválasztásnak megfelelően.

⁶Ha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetek alapján, mivel akkor a kegyelem már nem volna kegyelem.

⁷Mi hát a helyzet? Amit Izrael keresett, nem érte el. A kiválasztottak elérték, a többiek pedig megkeményedtek,

⁸ahogy meg van írva: Isten bódult lelket adott nekik. Szemet, hogy ne lássanak, fület, hogy ne halljanak mind a mai napig.

⁹Dávid ezt mondja: Asztaluk legyen számukra csapdává és tőrré, botlássá és leszámolássá.

¹⁰Homályosodjék el a szemük, hogy ne lássanak, és a hátuk legyen mindig görnyedt!

¹¹Azt kérdem hát: azért botlottak meg, hogy elbukjanak? Szó sincs róla! Viszont az ő elbukásuk révén jutott el az üdvösség a pogányokhoz, hogy féltékennyé tegye őket.

¹²Ha pedig elbukásuk a világ gazdagságává lett, kudarcuk meg a pogányok gazdagságává, akkor mennyivel inkább az lesz, ha eljutnak a teljességre?

¹³De nektek, pogányoknak ezt mondom: ameddig én a pogányok apostola vagyok, büszkén teljesítem szolgálatomat,

¹⁴mert ezzel talán féltékennyé tehetem véreimet, és így megmenthetek közülük többeket.

¹⁵Hiszen ha elzárkózásuk a világ kiengesztelődését jelentette, mi más lesz befogadásuk, ha nem élet a halálból?

¹⁶Ha szent a búza zsengéje, a tészta is az; és ha szent a gyökér, az ágak is azok.

¹⁷Ha kitörtek is az ágak közül néhányat, és téged vadolajfa létedre közéjük oltottak, és az olajfa gyökerének éltető nedvéből részesültél,

¹⁸ne kérkedj az ágak ellenében! Ha mégis kérkedsz, ne feledd: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged!

¹⁹Erre azt mondod: „Azért törték le az ágakat, hogy engem oltsanak a helyükbe.”

²⁰Úgy van. Hitetlenségük miatt törték ki őket, te meg a hit által vagy ép. Ne légy elbizakodott, hanem félj!

²¹Mert ha Isten a természetes ágakat nem kímélte, [valószínűleg] téged sem fog kímélni.

²²Vedd figyelembe tehát Isten jóságát és metsző szigorát! Az elbukottak iránti metsző szigorát, irántad meg jóságát, ha megmaradsz ebben a jóságban, különben téged is lenyesnek.

²³Őket pedig, ha nem maradnak meg a hitetlenségben, szintén beoltják, mert Istennek van hatalma arra, hogy ismét beoltsa őket.

²⁴Hiszen ha téged levágtak a vadon növő olajfáról, és a természet rendje ellenére beoltottak a nemes olajfába, akkor ezek a természet rendje szerint növekvő ágak mennyivel inkább be lesznek oltva saját olajfájukba!

²⁵Nem szeretném, testvérek, ha önmagatokat bölcsnek tartva nem vennétek tudomásul ezt a titkot: hogy Izraelnek csak egy részét érte a megkeményedés, amíg a pogányok teljes számban be nem jutnak,

²⁶és így az egész Izrael üdvözülni fog, ahogy meg van írva: Sionból jön a szabadító, és eltávolítja az istentelenséget Jákob házából;

²⁷és ez lesz az én szövetségem velük, amikor eltörlöm bűneiket.

²⁸Az evangélium okán tehát ellenségek miattatok, de a kiválasztás okán kedveltek a patriarchák miatt,

²⁹ugyanis Isten ajándékai és meghívása visszavonhatatlanok.

³⁰Mert ahogy egykor ti engedetlenek voltatok Isten iránt, de most az ő engedetlenségük révén irgalmat nyertetek,

³¹úgy most ők lettek engedetlenek, a nektek adott irgalom miatt, hogy [most] ők is irgalmat nyerjenek.

³²Mert Isten mindenkit önnön engedetlenségébe zárt, hogy mindenkin könyörüljön.

³³Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának mélysége! Milyen megfoghatatlanok ítéletei, és milyen kikutathatatlanok útjai!

³⁴Ugyan ki ismerte az Úr gondolatait? Ki lett az ő tanácsadójává?

³⁵Ki adott neki előleget, hogy várhatna a visszatérítésre?

³⁶Bizony, tőle, általa és érte van minden, övé a dicsőség mindörökké. Ámen.