¹Amikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei valamennyien azt a határozatot hozták Jézus ellen, hogy halálra juttatják.

²Megkötözték, elvezették, és átadták Pilátusnak, a helytartónak.

³Amikor Júdás, aki kiszolgáltatta, látta, hogy elítélték, megbánta tettét, visszavitte a főpapoknak és a véneknek a harminc ezüstöt,

⁴és ezt mondta:
– Vétkeztem, mert ártatlan vért szolgáltattam ki. De azok ezt mondták:
– Mi közünk hozzá? A te dolgod!

⁵Erre ő a szentélybe szórta az ezüstpénzt, majd elment, és felakasztotta magát.

⁶A főpapok felszedték az ezüstöket, és így szóltak: „Ezt nem szabad a kincstárba tennünk, mert vérdíj.”

⁷Aztán határozatot hoztak, és megvették rajta a fazekas mezejét az idegenek számára temetőnek.

⁸Ezért hívják ezt a mezőt a mai napig Vérmezőnek.

⁹Ekkor beteljesedett Jeremiás próféta szava: És vették a harminc ezüstöt, az árát a felbecsültnek, akit Izrael fiai ennyire becsültek,

¹⁰és odaadták a fazekas mezejéért, ahogy az Úr megparancsolta nekem.

¹¹Jézust a helytartó elé állították, aki ezt kérdezte tőle:
– Te vagy a zsidók királya? Jézus így szólt:
– Te mondod.

¹²De amikor a főpapok és a vének vádolták, semmit sem válaszolt.

¹³Akkor így szólt hozzá Pilátus:
– Nem hallod, mi mindent vallanak ellened?

¹⁴Jézus azonban egyetlen vádra sem válaszolt neki, úgyhogy a helytartó nagyon csodálkozott.

¹⁵Az ünnep alkalmával a helytartó szabadon szokott bocsátani egy foglyot, akit a sokaság kívánt.

¹⁶Volt pedig akkor egy hírhedt fogoly, akit [Jézus] Barabásnak hívtak.

¹⁷Amikor összegyűltek, Pilátus ezt mondta nekik:
– Mit akartok, melyiket bocsássam nektek szabadon: [Jézus] Barabást vagy Jézust, akit Messiásnak mondanak?

¹⁸Tudta ugyanis, hogy irigységből szolgáltatták ki neki.

¹⁹Amikor a bírói székben ült, felesége ezt üzente neki: „Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, ugyanis sokat szenvedtem ma álmomban miatta.”

²⁰A főpapok és a vének azonban rávették a sokaságot, hogy Barabást kérjék, Jézust pedig ölessék meg.

²¹A helytartó erre ezt mondta nekik:
– Mit kívántok, a kettő közül melyiket bocsássam nektek szabadon?
Azok ezt mondták:
– Barabást.

²²Pilátus így szólt hozzájuk:
– Mit tegyek Jézussal, akit Messiásnak mondanak?
Mindnyájan ezt mondták:
– Keresztre vele!

²³Erre ezt mondta:
– De hát mi rosszat tett?
Azok még hangosabban kiáltoztak:
– Keresztre vele!

²⁴Amikor Pilátus látta, hogy nem ér el semmit, sőt forrongás támad, vizet hozatott, megmosta kezét a sokaság szeme láttára, és így szólt:
– Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. A ti dolgotok!

²⁵Az egész nép ezt mondta:
– Vére rajtunk és gyermekeinken!

²⁶Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megkorbácsoltatta, és átadta, hogy feszítsék meg.

²⁷Akkor a helytartó katonái magukkal vitték Jézust a helytartóságra, és köré gyűjtötték az egész csapatot.

²⁸Levetkőztették, és bíborszínű köpenyt adtak rá.

²⁹Tövisből font koronát tettek a fejére, nádszálat adtak a jobb kezébe, és térdet hajtva gúnyolták: „Üdvöz légy, zsidók királya!”

³⁰Azután leköpték, elvették tőle a nádszálat, és a fejére vertek vele.

³¹Miután kigúnyolták, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját ruhájába, és elvezették, hogy keresztre feszítsék.

³²Kifelé menet találkoztak egy cirenei emberrel, akinek Simon volt a neve. Ezt arra kényszerítették, hogy vigye a keresztjét.

³³Amikor arra a helyre értek, amelyet Golgotának, azaz Koponya-helynek neveznek,

³⁴epével kevert bort adtak neki inni. De amikor megízlelte, nem volt hajlandó meginni.

³⁵Miután megfeszítették, sorsvetéssel megosztoztak ruháin,

³⁶azután leültek ott, és őrizték.

³⁷Feje fölé tették az ellene szóló vádat, amely így szólt: „Ez Jézus, a zsidók királya.”

³⁸Vele együtt feszítettek keresztre két rablót is, az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől.

³⁹Az arra járók a fejüket csóválva káromolták,

⁴⁰és ezt mondták: „Te, aki lerombolod a szentélyt, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, és szállj le a keresztről!”

⁴¹Hasonlóképpen a főpapok is az írástudókkal és a vénekkel együtt gúnyolódva mondták:

⁴²„Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Izrael királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne!

⁴³Bízott Istenben, szabadítsa meg most, ha akarja, hiszen azt mondta: „Isten Fia vagyok.”

⁴⁴Ugyanígy a vele együtt megfeszített rablók is szidalmazták.

⁴⁵Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség lett az egész földön.

⁴⁶Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: „Éli, Éli, lamma szabaktani? azaz: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”

⁴⁷Néhányan az ott állók közül, akik hallották, így szóltak: „Ez Illést hívja.”

⁴⁸Egy közülük azonnal elfutott, silány borral itatott át egy szivacsot, nádszálra tűzte, és inni adott neki.

⁴⁹A többiek pedig ezt mondták: „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse?!”

⁵⁰Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.

⁵¹Íme, a szentély kárpitja kettéhasadt felülről az aljáig. A föld megrendült, és a sziklák meghasadtak.

⁵²A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste.

⁵³Kijöttek a sírokból, és feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.

⁵⁴Amikor a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: „Bizony, ez Isten Fia volt!”

⁵⁵Volt ott sok asszony is, akik távolról figyeltek. Ezek Galileából követték Jézust, és szolgáltak neki.

⁵⁶Köztük volt a magdalai Mária, Mária, Jakab és József anyja, valamint Zebedeus fiainak anyja.

⁵⁷Amikor beesteledett, eljött egy Arimateából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak.

⁵⁸Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Erre Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki.

⁵⁹József elvitte a testet, tiszta gyolcsba göngyölte,

⁶⁰és elhelyezte a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott. A sír bejáratához nagy követ hengerített, és eltávozott.

⁶¹Ott volt a magdalai Mária és a másik Mária, akik a sírral szemben ültek.

⁶²Másnap, az előkészület napja után a főpapok és a farizeusok együtt elmentek Pilátushoz,

⁶³és így szóltak:
– Uram, eszünkbe jutott, hogy ez a csaló még életében ezt mondta: „Három nap után feltámadok!”

⁶⁴Ezért parancsold meg, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy tanítványai odamenjenek és ellopják, aztán azt mondják a népnek: „Feltámadt a halottak közül!” Ez utóbbi csalás rosszabb lesz az előbbinél.

⁶⁵Pilátus ezt mondta nekik:
– Van őrségetek. Menjetek, őriztessétek, ahogy tudjátok!

⁶⁶Erre elmentek, és biztosították a sírt: lepecsételték a követ, s őrséget állítottak.

⁶⁷Amikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei valamennyien azt a határozatot hozták Jézus ellen, hogy halálra juttatják.

⁶⁸Megkötözték, elvezették, és átadták Pilátusnak, a helytartónak.

⁶⁹Amikor Júdás, aki kiszolgáltatta, látta, hogy elítélték, megbánta tettét, visszavitte a főpapoknak és a véneknek a harminc ezüstöt,

⁷⁰és ezt mondta:
– Vétkeztem, mert ártatlan vért szolgáltattam ki. De azok ezt mondták:
– Mi közünk hozzá? A te dolgod!

⁷¹Erre ő a szentélybe szórta az ezüstpénzt, majd elment, és felakasztotta magát.

⁷²A főpapok felszedték az ezüstöket, és így szóltak: „Ezt nem szabad a kincstárba tennünk, mert vérdíj.”

⁷³Aztán határozatot hoztak, és megvették rajta a fazekas mezejét az idegenek számára temetőnek.

⁷⁴Ezért hívják ezt a mezőt a mai napig Vérmezőnek.

⁷⁵Ekkor beteljesedett Jeremiás próféta szava: És vették a harminc ezüstöt, az árát a felbecsültnek, akit Izrael fiai ennyire becsültek,

⁷⁶és odaadták a fazekas mezejéért, ahogy az Úr megparancsolta nekem.

⁷⁷Jézust a helytartó elé állították, aki ezt kérdezte tőle:
– Te vagy a zsidók királya? Jézus így szólt:
– Te mondod.

⁷⁸De amikor a főpapok és a vének vádolták, semmit sem válaszolt.

⁷⁹Akkor így szólt hozzá Pilátus:
– Nem hallod, mi mindent vallanak ellened?

⁸⁰Jézus azonban egyetlen vádra sem válaszolt neki, úgyhogy a helytartó nagyon csodálkozott.

⁸¹Az ünnep alkalmával a helytartó szabadon szokott bocsátani egy foglyot, akit a sokaság kívánt.

⁸²Volt pedig akkor egy hírhedt fogoly, akit [Jézus] Barabásnak hívtak.

⁸³Amikor összegyűltek, Pilátus ezt mondta nekik:
– Mit akartok, melyiket bocsássam nektek szabadon: [Jézus] Barabást vagy Jézust, akit Messiásnak mondanak?

⁸⁴Tudta ugyanis, hogy irigységből szolgáltatták ki neki.

⁸⁵Amikor a bírói székben ült, felesége ezt üzente neki: „Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, ugyanis sokat szenvedtem ma álmomban miatta.”

⁸⁶A főpapok és a vének azonban rávették a sokaságot, hogy Barabást kérjék, Jézust pedig ölessék meg.

⁸⁷A helytartó erre ezt mondta nekik:
– Mit kívántok, a kettő közül melyiket bocsássam nektek szabadon?
Azok ezt mondták:
– Barabást.

⁸⁸Pilátus így szólt hozzájuk:
– Mit tegyek Jézussal, akit Messiásnak mondanak?
Mindnyájan ezt mondták:
– Keresztre vele!

⁸⁹Erre ezt mondta:
– De hát mi rosszat tett?
Azok még hangosabban kiáltoztak:
– Keresztre vele!

⁹⁰Amikor Pilátus látta, hogy nem ér el semmit, sőt forrongás támad, vizet hozatott, megmosta kezét a sokaság szeme láttára, és így szólt:
– Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. A ti dolgotok!

⁹¹Az egész nép ezt mondta:
– Vére rajtunk és gyermekeinken!

⁹²Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megkorbácsoltatta, és átadta, hogy feszítsék meg.

⁹³Akkor a helytartó katonái magukkal vitték Jézust a helytartóságra, és köré gyűjtötték az egész csapatot.

⁹⁴Levetkőztették, és bíborszínű köpenyt adtak rá.

⁹⁵Tövisből font koronát tettek a fejére, nádszálat adtak a jobb kezébe, és térdet hajtva gúnyolták: „Üdvöz légy, zsidók királya!”

⁹⁶Azután leköpték, elvették tőle a nádszálat, és a fejére vertek vele.

⁹⁷Miután kigúnyolták, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját ruhájába, és elvezették, hogy keresztre feszítsék.

⁹⁸Kifelé menet találkoztak egy cirenei emberrel, akinek Simon volt a neve. Ezt arra kényszerítették, hogy vigye a keresztjét.

⁹⁹Amikor arra a helyre értek, amelyet Golgotának, azaz Koponya-helynek neveznek,

¹⁰⁰epével kevert bort adtak neki inni. De amikor megízlelte, nem volt hajlandó meginni.

¹⁰¹Miután megfeszítették, sorsvetéssel megosztoztak ruháin,

¹⁰²azután leültek ott, és őrizték.

¹⁰³Feje fölé tették az ellene szóló vádat, amely így szólt: „Ez Jézus, a zsidók királya.”

¹⁰⁴Vele együtt feszítettek keresztre két rablót is, az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől.

¹⁰⁵Az arra járók a fejüket csóválva káromolták,

¹⁰⁶és ezt mondták: „Te, aki lerombolod a szentélyt, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, és szállj le a keresztről!”

¹⁰⁷Hasonlóképpen a főpapok is az írástudókkal és a vénekkel együtt gúnyolódva mondták:

¹⁰⁸„Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Izrael királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne!

¹⁰⁹Bízott Istenben, szabadítsa meg most, ha akarja, hiszen azt mondta: „Isten Fia vagyok.”

¹¹⁰Ugyanígy a vele együtt megfeszített rablók is szidalmazták.

¹¹¹Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség lett az egész földön.

¹¹²Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: „Éli, Éli, lamma szabaktani? azaz: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”

¹¹³Néhányan az ott állók közül, akik hallották, így szóltak: „Ez Illést hívja.”

¹¹⁴Egy közülük azonnal elfutott, silány borral itatott át egy szivacsot, nádszálra tűzte, és inni adott neki.

¹¹⁵A többiek pedig ezt mondták: „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse?!”

¹¹⁶Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.

¹¹⁷Íme, a szentély kárpitja kettéhasadt felülről az aljáig. A föld megrendült, és a sziklák meghasadtak.

¹¹⁸A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste.

¹¹⁹Kijöttek a sírokból, és feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.

¹²⁰Amikor a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: „Bizony, ez Isten Fia volt!”

¹²¹Volt ott sok asszony is, akik távolról figyeltek. Ezek Galileából követték Jézust, és szolgáltak neki.

¹²²Köztük volt a magdalai Mária, Mária, Jakab és József anyja, valamint Zebedeus fiainak anyja.

¹²³Amikor beesteledett, eljött egy Arimateából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak.

¹²⁴Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Erre Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki.

¹²⁵József elvitte a testet, tiszta gyolcsba göngyölte,

¹²⁶és elhelyezte a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott. A sír bejáratához nagy követ hengerített, és eltávozott.

¹²⁷Ott volt a magdalai Mária és a másik Mária, akik a sírral szemben ültek.

¹²⁸Másnap, az előkészület napja után a főpapok és a farizeusok együtt elmentek Pilátushoz,

¹²⁹és így szóltak:
– Uram, eszünkbe jutott, hogy ez a csaló még életében ezt mondta: „Három nap után feltámadok!”

¹³⁰Ezért parancsold meg, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy tanítványai odamenjenek és ellopják, aztán azt mondják a népnek: „Feltámadt a halottak közül!” Ez utóbbi csalás rosszabb lesz az előbbinél.

¹³¹Pilátus ezt mondta nekik:
– Van őrségetek. Menjetek, őriztessétek, ahogy tudjátok!

¹³²Erre elmentek, és biztosították a sírt: lepecsételték a követ, s őrséget állítottak.