¹Felemelte tekintetét, és látta, hogyan dobják a gazdagok áldozati adományaikat a perselybe.

²Észrevett ott egy szegény özvegyasszonyt is, aki két fillért dobott be,

³és így szólt:
– Bizony, mondom nektek, ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott be.

⁴Azok ugyanis mind a fölöslegükből dobtak az áldozati adományokhoz, ő azonban szegénységében mindazt bedobta, amije volt, egész megélhetését.

⁵Amikor némelyek azt mondták a Templomról, hogy az gyönyörű kövekkel és fogadalmi ajándékokkal ékes, így szólt:
–

⁶Jönnek napok, amikor ezekből, amiket itt láttok, kő kövön nem marad. Mindent lerombolnak.
–

⁷Mester, mikor történik ez, és mi lesz a jele annak, hogy elkezdődött? – kérdezték.
–

⁸Vigyázzatok – válaszolta –, hogy meg ne tévesszenek titeket! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, s azt mondják: „Én vagyok!”; meg azt: „Itt az idő!” Ne kövessétek őket!

⁹Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rémüldözzetek, mert először ezeknek meg kell történniük, de nem jön mindjárt a vég.

¹⁰Azután ezt mondta nekik:
– Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad.

¹¹Nagy földrengések, járványok és éhínségek lesznek. Rettenetes dolgok történnek, és hatalmas jelek tűnnek fel az égen.

¹²De mindezek előtt letartóztatnak és üldöznek benneteket. Átadnak benneteket a zsinagógáknak, és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé vezetnek titeket az én nevemért.

¹³Alkalom lesz ez számotokra, hogy tanúságot tegyetek.

¹⁴Határozzátok el szívetekben, hogy nem gondoltok előre a védekezésre!

¹⁵Ugyanis én magam adok nektek ékesszólást és bölcsességet, aminek nem tud ellenállni vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem.

¹⁶Kiszolgáltatnak titeket még a szüleitek, testvéreitek, rokonaitok és barátaitok is. Egyeseket meg is ölnek közületek.

¹⁷Mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért.

¹⁸De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről.

¹⁹Állhatatosságotokkal nyeritek majd meg lelketeket.

²⁰Amikor azonban látjátok, hogy Jeruzsálemet hadsereg veszi körül, akkor tudjátok meg, hogy elérkezett a pusztulása.

²¹Akkor azok, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe! Akik a városban vannak, hagyják el; akik pedig vidéken vannak, ne menjenek be oda!

²²Ezek ugyanis a bosszú napjai, hogy beteljesedjék mindaz, ami meg van írva.

²³Azokban a napokban jaj a várandós és a szoptatós anyáknak, mert nagy nyomorúság szakad a földre, és harag erre a népre.

²⁴Kardélre hányják, és fogságba viszik őket mindenféle pogány nép közé! Jeruzsálemet pogányok tapossák, amíg be nem telik a pogányok ideje.

²⁵Jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, a földön pedig a tenger zúgása és háborgása miatt kétségbeesnek a népek tanácstalanságukban.

²⁶Az emberek elájulnak a félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész földre vár, mert az egek tartóerői megrendülnek.

²⁷És akkor meglátják az Emberfiát, amint felhőben jön nagy hatalommal és dicsőséggel.

²⁸Amikor ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel és emeljétek fel fejeteket, mert megváltásotok közel van.

²⁹Mondott nekik egy példázatot is:
– Nézzétek meg a fügefát, és mind a fákat!

³⁰Amikor látjátok, hogy kihajtanak, már magatoktól is tudjátok, hogy közel a nyár.

³¹Így ti is, amikor látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudjátok meg: közel van Isten országa!

³²Bizony, mondom nektek: nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik.

³³Az ég és a föld elmúlik, de az én igéim nem múlnak el.

³⁴Vigyázzatok magatokra, nehogy elnehezedjék szívetek a kicsapongástól, a részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól; nehogy váratlanul lepjen meg titeket az a nap,

³⁵mint valami csapda! Úgy fog ugyanis rátörni mindazokra, akik a föld színén laknak.

³⁶Legyetek tehát éberek, és szüntelenül imádkozzatok, hogy legyen erőtök kimenekülni mindazokból, amik történni fognak; és hogy megállhassatok az Emberfia előtt!

³⁷Nappal a Templomban tanított, az éjszakákat pedig az Olajfák hegyén töltötte.

³⁸Kora reggel az egész nép hozzá sietett, hogy hallgassa őt a Templomban.