¹Akkor Pilátus elvitette és megkorbácsoltatta Jézust.

²A katonák tövisből koronát fontak, s a fejére tették. Bíborköpenyt adtak rá,

³odajárultak hozzá, ezt mondták: „Üdvözlégy, zsidók királya!”, és ütéseket mértek rá.

⁴Pilátus ismét kiment az épület elé, és így szólt hozzájuk:
– Íme, kihoztam őt nektek, hogy lássátok, semmiféle bűnt nem találok benne.

⁵Ekkor kijött Jézus, rajta a töviskorona és a bíborköpeny. Pilátus így szólt hozzájuk:
– Íme, az ember!

⁶Amint a főpapok és a templomőrök meglátták Jézust, így kiáltoztak:
– Feszítsd meg, feszítsd meg! Pilátus pedig ezt mondta nekik:
– Fogjátok ti magatok, és feszítsétek meg ti! Én ugyanis nem találom bűnösnek.

⁷A zsidók így válaszoltak neki:
– Nekünk Törvényünk van, és a Törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát.

⁸Amikor Pilátus ezt meghallotta, nagyon megrémült.

⁹Ismét bement a helytartóságra, és megkérdezte Jézust:
– Honnan való vagy te?
De Jézus nem válaszolt neki.

¹⁰Pilátus így szólt hozzá:
– Nekem nem válaszolsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy megfeszíttesselek?

¹¹Jézus így válaszolt:
– Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem kaptad volna. Ezért annak, aki engem átadott neked, nagyobb a bűne.

¹²Ettől fogva Pilátus igyekezett őt szabadon bocsátani.
De a zsidók így kiáltoztak:
– Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja. Hiszen aki királlyá teszi magát, ellene szegül a császárnak.

¹³Amikor Pilátus meghallotta ezeket a szavakat, kihozatta Jézust, és a bírói székbe ült azon a helyen, amelyet kövezett udvarnak, héberül pedig gabbatának neveztek.

¹⁴A húsvéti előkészület napja volt, dél felé járt az idő. Pilátus így szólt a zsidókhoz:
– Íme, a királyotok!
–

¹⁵El vele, el vele, feszítsd meg őt! – kiáltották.
– A királyotokat feszítsem meg? – kérdezte Pilátus.
– Nincs más királyunk, csak a Császár! – válaszolták a főpapok.

¹⁶Ekkor kiszolgáltatta őt nekik, hogy megfeszítsék. Azok tehát átvették Jézust.

¹⁷Ő pedig maga vitte a keresztet, és kiért az úgynevezett „Koponya” helyhez, amelyet héberül Golgotának neveznek.

¹⁸Ott megfeszítették, és vele másik kettőt jobbról-balról; középen volt Jézus.

¹⁹Pilátus feliratot is készíttetett, és ráerősíttette a keresztre. Ez volt ráírva: „A Názáreti Jézus, a zsidók királya.”

²⁰A zsidók közül sokan olvasták ezt a feliratot, ami héberül, latinul és görögül volt írva, ugyanis közel volt a városhoz az a hely, ahol Jézust megfeszítették.

²¹A zsidók főpapjai akkor szóltak Pilátusnak:
– Ne hagyd, hogy ez álljon a feliraton: „A zsidók királya!” – hanem ahogy ő mondta: „A zsidók királya vagyok.”
–

²²Amit írtam, megírtam – válaszolta Pilátus.

²³A katonák pedig, miután keresztre feszítették Jézust, fogták felsőruháit, elosztották négy részre, mindegyik katonának egy-egy részt. Fogták az ingét is, de mivel az ing varratlan volt, felülről végig egybeszőve,

²⁴ezt mondták egymásnak:
– Ne hasítsuk el, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen!
Így teljesedett be az Írás: Elosztották ruháimat maguk között, és ingemre sorsot vetettek. Ezt tették a katonák.

²⁵Jézus keresztjénél ott állt anyja, és anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége, valamint a magdalai Mária.

²⁶Amikor Jézus meglátta, hogy ott áll anyja és a tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához:
– Asszony, íme, a te fiad!

²⁷Azután így szólt a tanítványhoz:
– Íme, a te anyád!
És ettől az órától fogva magához fogadta őt az a tanítvány.

²⁸Ezután Jézus, mivel tudta, hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt:
– Szomjazom!

²⁹Volt ott egy silány borral teli edény. Izsópra tűztek egy borral átitatott szivacsot, és a szájához tartották.

³⁰Miután Jézus elfogadta, ezt mondta:
– Elvégeztetett!
És fejét lehajtva, kiadta lelkét.

³¹Mivel az előkészület napja volt, a zsidók nem akarták, hogy a testek szombaton a kereszten maradjanak – annál is inkább, mert az a szombat nagy nap volt –, arra kérték hát Pilátust, hogy törjék el a lábszárcsontjukat, és vegyék le őket.

³²Ezért odamentek a katonák, és eltörték az egyik, majd a másik vele együtt megfeszített ember lábszárcsontját.

³³Amikor pedig Jézushoz értek, mivel látták, hogy már halott, az ő lábszárcsontját nem törték el,

³⁴hanem az egyik katona lándzsáját az oldalába döfte, ahonnét azonnal vér és víz jött ki.

³⁵Aki pedig ezt látta, tanúságot tesz róla, és tanúságtétele igaz, és ő tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek.

³⁶Ezek pedig azért történtek, hogy beteljesedjék az Írás: Csontját ne törjék meg.

³⁷Az Írásnak egy másik helye pedig így szól: Majd azt fogják nézni, akit átszúrtak.

³⁸Ezután Arimateai József, aki Jézus tanítványa volt – de csak titokban, mert félt a zsidóktól –, megkérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte neki. Elment tehát, és levette Jézus testét.

³⁹Eljött Nikodémus is, aki először éjszaka ment hozzá, és mirhából és aloéból készült kenetet hozott, mintegy százfontnyit.

⁴⁰Fogták tehát Jézus testét, és leplekbe takarták az illatszerekkel együtt, ahogy a zsidóknál szokás temetni.

⁴¹Azon a helyen, ahol Jézust keresztre feszítették, volt egy kert, és a kertben egy új sír, amelybe még senkit sem helyeztek.

⁴²Mivel közel volt a sír, a zsidók ünnepi előkészülete miatt ott helyezték el Jézust.