¹Ezután egy másik angyalt láttam lejönni a mennyből. Nagy hatalma volt, és dicsőségétől fényben ragyogott a föld.

²Erős hangon így kiáltott: „Elesett, elesett a nagy Babilon! Démonok lakhelye lett, minden tisztátalan lélek rejtekhelye, minden tisztátalan és gyűlöletes madár rejtekhelye, [minden tisztátalan állat rejtekhelye,]

³mert paráznasága tüzes borából minden nemzet ivott. Vele paráználkodtak a föld királyai, és a föld kereskedői feslettsége által gazdagodtak meg.”

⁴Egy másik hangot hallottam a mennyből: „Én népem, vonuljatok ki belőle, nehogy részetek legyen bűneiben, és benneteket is érjenek csapásai!

⁵Bűnei az eget érik, de Isten számon tartja gonoszságait.

⁶Úgy fizessetek neki, ahogy ő fizetett nektek. Tetteit kétszeresen viszonozzátok! Töltsetek serlegébe kétannyit, mint amennyit ő töltött!

⁷Amennyit gőgösködött és dőzsölt, annyi gyötrelmet és gyászt okozzatok neki! Mert ezt mondja szívében: »Királynőként trónolok, nem vagyok özvegy, és nem ismerem a gyászt«.

⁸Ezért egyetlen napon érik majd el a csapások: halál, gyász és éhínség; és tűz fogja elhamvasztani, mert erős Úr, az Isten, aki ítéletet tart fölötte.

⁹Siratják és a mellüket verik majd miatta a föld királyai, akik vele paráználkodtak és dőzsöltek, amikor látják, hogy füstölögve ég.

¹⁰De gyötrelmeitől való félelmükben megállnak távol, és ezt mondják:
»Jaj, jaj, te nagy város, Babilon, te erős város! Egyetlen óra alatt beteljesedett rajtad az ítélet.«

¹¹Siratják és gyászolják a föld kereskedői, mert senki sem veszi meg többé áruikat:

¹²az aranyat, az ezüstöt, a drágakövet, a gyöngyöket, a gyolcsot, a bíbort, a selymet, a karmazsinkelmét, a sokféle illatos fát és elefántcsont tárgyat, az értékes fából, bronzból, vasból és márványból készült sokféle tárgyat,

¹³a fahéjat és a kardamont, az illatszereket, a mirhát és a tömjént, a bort és az olajat, a lánglisztet és a búzát, a barmokat, a juhokat, a lovakat és a kocsikat, a rabszolgákat és a foglyokat.

¹⁴Az érett gyümölcs, amelyre lelked vágyódott, nincs többé. Számodra minden fény és pompa odavan, és nyomuk sem lesz többé.

¹⁵A kereskedők, akik meggazdagodtak belőle, gyötrelmeitől való félelmükben megállnak távol, sírva és gyászolva:

¹⁶»Jaj, jaj, te nagy város! Gyolcsba, bíborba és karmazsinba öltöztél, arannyal, drágakővel és gyönggyel voltál ékes.

¹⁷Egyetlen óra alatt elpusztult ekkora gazdagság!«
Minden hajóskapitány és révész, minden matróz és tengerész megállt a távolban, amikor megpillantotta füstölgő tüzét,

¹⁸és így kiáltozott: »Melyik város volt ehhez a nagy városhoz hasonló?!«

¹⁹Port szórtak a fejükre, zokogva és gyászolva siránkoztak: »Jaj, jaj, a nagy város, amelynek a vagyonából gazdagodott meg mindenki, akinek hajója járt a tengeren. Egyetlen óra alatt elpusztult!«

²⁰Örvendezzetek rajta, te menny, ti szentek, apostolok és próféták, mert Isten végrehajtotta rajta az ítéletet miattatok!”

²¹Egy erős angyal ekkor fölemelt egy malomkő nagyságú követ, és bedobta a tengerbe, és ezt mondta: „Ekkora erővel hajítják le majd Babilont, a nagy várost, és többé nyomát sem találni.

²²Többé nem hallatszik benned hárfások, zenészek, fuvolások és harsonások hangja. Semmiféle kézműves nem lesz benned, és malomzúgás sem hallatszik többé.

²³Nem világít benned többé mécsesnek világa, nem hallatszik benned többé vőlegénynek és menyasszonynak a hangja. Kereskedőid a föld nagyjai voltak, varázslataid tévútra vezettek minden nemzetet.

²⁴Próféták és szentek vérét találták benned, és mindenkiét, akit csak lemészároltak a földön.”