1Pál – aki nem emberek megbízásából és nem emberi közvetítés által apostol, hanem Jézus Krisztus és az Atyaisten által, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül –
2és a velem lévő valamennyi testvér Galácia egyházainak:
3kegyelem néktek és béke Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól,
4aki önmagát adta bűneinkért, hogy kiszabadítson minket a jelen gonosz világból Istennek, a mi Atyánknak akarata szerint.
5Övé a dicsőség örökkön-örökké. Ámen.
6Csodálkozom, hogy attól, aki [Krisztus] kegyelme folytán meghívott titeket, ilyen hamar egy másik evangéliumhoz pártoltok,
7pedig nincsen másik, hanem egyesek megzavarnak titeket, és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliumát.
8De még ha mi magunk vagy egy mennyből való angyal hirdetne is [nektek] más evangéliumot azon kívül, amit mi hirdettünk, átkozott legyen!
9Amint korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki más evangéliumot hirdet nektek azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen!
10Vajon most emberek jóváhagyását keresem vagy Istenét? Vagy emberek tetszését keresem? Ha még mindig emberek tetszését keresném, nem volnék Krisztus rabszolgája.
11Emlékeztetlek benneteket, testvérek, hogy az evangélium, amit én hirdettem, nem emberi mérték szerint való,
12ugyanis én nem embertől kaptam – nem is tanítottak rá –, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatása által.
13Hiszen hallottatok arról, milyen volt egykori magatartásom a zsidó vallásban: hogy féktelenül üldöztem Isten egyházát, és a pusztulására törtem,
14és a vallási buzgóság tekintetében sok kortársamat fölülmúltam népem körében, s elfogult rajongója voltam atyáim hagyományainak.
15De amikor annak, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott, és kegyelme által meghívott, úgy tetszett,
16hogy kinyilatkoztassa Fiát bennem, hogy hirdessem őt a pogányok között, akkor ahelyett, hogy emberektől kértem volna tanácsot,
17vagy felmentem volna Jeruzsálembe azokhoz, akik előttem lettek apostolokká, azonnal Arábiába mentem, aztán ismét visszatértem Damaszkuszba.
18Majd három évvel később felmentem Jeruzsálembe, hogy találkozzam Kéfással, és nála maradtam tizenöt napig.
19De az apostolok közül nem láttam mást, csak Jakabot, az Úr testvérét.
20Amit nektek írok, íme, Isten előtt mondom, nem hazugság!
21Azután Szíria és Kilikia vidékére mentem.
22Júdea keresztény gyülekezetei azonban személy szerint nem ismertek engem.
23Egyre csak ezt hallották: „Aki egykor üldözött minket, most azt a hitet hirdeti, amelynek egykor a pusztulására tört”,
24és dicsőítették Istent miattam.