¹Azt mondom tehát, ameddig az örökös kiskorú, addig semmiben sem különbözik egy rabszolgától, jóllehet minden az övé.

²Nevelők és sáfárok fennhatósága alatt áll az apa által megszabott ideig.

³Így mi is, amíg kiskorúak voltunk, a világ elemeinek rabszolgáiként éltünk;

⁴de amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a Törvénynek alávetve,

⁵hogy a Törvény alatt levőket megváltsa, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük.

⁶Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte a szívünkbe Fiának Lelkét, aki ezt kiáltja: „Abba, Atya!”

⁷Többé tehát nem vagy már rabszolga, hanem fiú; ha pedig fiú, akkor – Isten akaratából – örökös is.

⁸Korábban, amikor még nem ismertétek Istent, olyasmiknek szolgáltatok, amik lényegüket tekintve nem istenek.

⁹Most azonban, minthogy ismeritek Istent, pontosabban Isten ismer benneteket, hogyan térhettek vissza ismét az erőtlen és alantas elemekhez? Ismét rabjaikká akartok válni?

¹⁰Aggódva figyeltek napokra, hónapokra, évszakokra és esztendőkre.

¹¹Attól félek, hogy talán hiába fáradoztam értetek.

¹²Testvérek, kérlek titeket, legyetek olyanok, mint én, mert én is olyan lettem, mint ti! Semmivel sem bántottatok meg,

¹³hiszen tudjátok, hogy az első alkalommal testi erőtlenségemben hirdettem nektek az evangéliumot,

¹⁴és ti mégsem engedtetek a kísértésnek, hogy engem testi erőtlenségem miatt megvessetek vagy megutáljatok. Ellenkezőleg, úgy fogadtatok, mint Isten angyalát, mint Krisztus Jézust.

¹⁵Hova lett egykori örömötök? Tanúsítom ugyanis: ha lehetett volna, a szemeteket is kivájtátok és nekem adtátok volna.

¹⁶Most meg az ellenségetek lettem, mert az igazat mondom nektek?

¹⁷Nem jó szándékkal serénykednek értetek, hanem el akarnak titeket szigetelni, hogy aztán csak értük lelkesedjetek.

¹⁸Dicséretes, ha valaki mindenkor a jóért buzgólkodik, és nem csak akkor, amikor nálatok vagyok.

¹⁹Gyermekeim, a szülés fájdalmait szenvedem újra értetek, amíg Krisztus ki nem formálódik bennetek.

²⁰Bárcsak most nálatok lehetnék, és más hangon szólhatnék hozzátok, mert bizonytalanságban vagyok felőletek.

²¹Mondjátok hát meg nekem ti, akik a Törvény alatt akartok lenni, nem halljátok a Törvényt?

²²Meg van írva ugyanis, hogy Ábrahámnak két fia volt. Az egyik a rabszolgától, a másik a szabad asszonytól.

²³De a rabszolgától való test szerint született, a szabad asszonytól való viszont az ígéret alapján.

²⁴Ezeket átvitt értelemben kell érteni. Ezek az asszonyok ugyanis két szövetséget jelentenek. Az egyik a Sínai-hegyi, amely szolgaságra szül. Ez Hágár.

²⁵Hágár, az arábiai Sínai-hegy a mai Jeruzsálemre utal, amely szolgasorban van gyermekeivel együtt.

²⁶A mennyei Jeruzsálem azonban szabad. Ez a mi anyánk.

²⁷Mert meg van írva: Ujjongj, te meddő, aki nem szültél; rikolts és kiálts, aki nem vajúdtál, mert több a gyermeke az elhagyottnak, mint a férjes asszonynak.

²⁸Ti pedig, testvérek, az ígéret gyermekei vagytok, ahogy Izsák.

²⁹De amint akkor a test szerint született üldözte a Lélek szerintit, úgy van ez most is.

³⁰De mit mond az Írás? Űzd el a rabszolgát és a fiát! Ugyanis nem örökölhet együtt a rabszolga fia a szabad asszony fiával.

³¹Így tehát, testvérek, mi nem a rabszolga, hanem a szabad asszony gyermekei vagyunk.