¹Dicsekedni kell, bár a dicsekvés nem használ. Rátérek hát az Úrtól kapott látomásokra és kinyilatkoztatásokra.

²Ismerek egy embert Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt – testben-e, nem tudom; testen kívül, nem tudom; Isten tudja – elragadtatott a harmadik égig.

³Tudom, hogy ez az ember – testben-e vagy testen kívül, nem tudom; Isten tudja –

⁴elragadtatott a Paradicsomba, és kimondhatatlan szavakat hallott, amelyeket embernek nem szabad kimondania.

⁵Ezzel az emberrel dicsekszem, önmagammal azonban nem dicsekszem, csak erőtlenségeimmel.

⁶Bár ha dicsekedni akarnék is, akkor sem bizonyulnék esztelennek, mivel az igazságot mondom. Mindazonáltal tartózkodom ettől, nehogy valaki bármilyen tekintetben is többre becsüljön annál, mint amit bennem lát, vagy amit tőlem hall.

⁷A kinyilatkoztatások különlegessége miatt, azért, hogy el ne bízzam magam, testembe tövist kaptam: a Sátán angyalát, hogy arcul csapdosson.

⁸Háromszor kértem az Urat, hogy ez távozzék tőlem;

⁹de ő azt mondta nekem: „Elég neked az én kegyelmem, az erő ugyanis az erőtlenségben teljesedik ki.” Ezért tehát legszívesebben erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem.

¹⁰Ezért telik kedvem a gyöngeségben: a Krisztusért való bántalmazásban, szűkölködésben, üldöztetésben és szorongattatásban. Amikor ugyanis gyöngének bizonyulok, akkor vagyok erős.

¹¹Esztelenné lettem. Ti kényszerítettetek rá. Nektek kellett volna ugyanis engem ajánlanotok, hiszen, noha semmi vagyok, semmiben sem maradtam el e fő-fő apostolok mögött.

¹²Apostolságom ismertetőjegyei nyilvánvalóvá lettek közöttetek teljes béketűrésben jelek és csodák és az isteni erő működése által.

¹³Mert a többi egyházhoz képest miben szenvedtetek hátrányt, hacsak abban nem, hogy én magam nem voltam a terhetekre? Bocsássátok meg nekem ezt az igazságtalanságot!

¹⁴Íme, most kész vagyok harmadszor is elmenni hozzátok, és nem leszek a terhetekre, mert nem a tiéteket keresem, hanem titeket. Hiszen nem a gyermekeknek kell gyűjteniük a szülők számára, hanem a szülőknek a gyermekek számára.

¹⁵Én magam örömest hozok áldozatot, sőt magamat is feláldozom értetek. Mert ennyire szeretlek titeket, ezért szerettek kevésbé engem?

¹⁶Ám legyen! Én személy szerint nem voltam terhetekre, de, úgymond, ravasz ember lévén, csellel fogtalak meg titeket.

¹⁷Vagy valamelyik küldöttem révén csaltalak meg benneteket?

¹⁸Felkértem Tituszt, és vele együtt küldtem el azt a testvért is. Talán Titusz csalt meg titeket? Nem ugyanaz a Lélek vezetett mindkettőnket? Nem egyazon úton jártunk?

¹⁹Már régóta azt gondoljátok, hogy előttetek mentegetőzünk? Nem erről van szó. Krisztusban Isten színe előtt beszélünk, s mindez, szeretteim, a ti épülésetekre van.

²⁰Félek, hogy amikor megérkezem, nem olyannak talállak titeket, mint ahogy szeretném, és ti is olyannak találtok engem, amilyennek nem szeretnétek. Félek, hogy esetleg viszálykodás, irigység, harag, pártoskodás, rágalmazás, pletykálkodás, felfuvalkodottság, összevisszaság lesz közöttetek,

²¹úgyhogy amikor eljövök, az én Istenem ismét megaláz engem előttetek, és meg kell siratnom sokakat azok közül, akik korábban vétkeztek, és nem tartottak bűnbánatot erkölcstelenségük, paráznaságuk és kicsapongásuk miatt.