¹Ezért amikor már nem bírtuk tovább, elhatároztuk, hogy egyedül maradunk Athénban,

²és elküldtük Timóteust, testvérünket és Krisztus evangéliumának hirdetésében Isten munkatársát, hogy megerősítsen titeket, és bátorítson hitetekben,

³hogy senki meg ne tántorodjék ezekben a megpróbáltatásokban, hiszen tudjátok, hogy erre vagyunk rendelve.

⁴Amikor nálatok voltunk, már előre megmondtuk nektek, hogy megpróbáltatás vár ránk, és amint tapasztaltátok, így is történt.

⁵Ezért, mivel már nem bírtam tovább, elküldtem hozzátok, hogy megtudjak valamit a hitetekről, vajon nem kísértett-e meg titeket a Kísértő, és nem lett-e hiábavalóvá fáradozásunk.

⁶Most azonban visszaérkezett tőletek Timóteus, és jó hírt hozott nekünk hitetekről és szeretetetekről; illetve arról, hogy mindig szívesen emlékeztek ránk, és hogy látni szeretnétek minket, ahogy mi is benneteket.

⁷Így tehát nektek köszönhetően, testvérek, minden aggodalom és viszontagság között megvigasztalódtunk a ti hitetek által.

⁸Mert valósággal föléledünk, ha ti szilárdan álltok az Úrban.

⁹Hogyan is adhatnánk eléggé hálát Istennek értetek mindazért az örömért, amelyet miattatok érzünk Istenünk előtt,

¹⁰és éjjel-nappal a lehető legbuzgóbban azért könyörgünk, hogy szemtől szemben láthassunk benneteket, és hozzájárulhassunk ahhoz, hogy még bőségesebben lakozzék bennetek a hit.

¹¹Maga Isten, a mi Atyánk és a mi Urunk, Jézus Krisztus egyengesse hozzátok utunkat!

¹²Titeket pedig gyarapítson és gazdagítson az Úr a szeretetben egymás iránt és mindenki iránt annak mértéke szerint, ahogy mi is szeretünk benneteket!

¹³Erősítse meg a szíveteket, és tegye feddhetetlenné a szent életben Istenünk és Atyánk előtt, amikor Urunk, Jézus Krisztus eljön minden szentjével! Ámen.