¹Ti magatok is tudjátok, testvérek, hogy nem hiába jártunk nálatok.

²Ellenkezőleg, miután szenvedésben és megszégyenítésben volt részünk Filippiben – amint ezt tudjátok –, Istenünknek köszönhetően felbátorodtunk, hogy a heves ellenkezés dacára nyíltan hirdessük nektek Isten evangéliumát.

³Igehirdetésünk ugyanis nem tévedésből, nem is tisztátalan szándékból és nem is álnokságból ered.

⁴Ellenkezőleg, Isten ítélt minket alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az evangéliumot. Ezért hirdetjük úgy, mint akik nem embereknek akarnak tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek.

⁵Hiszen, mint tudjátok, sohasem léptünk fel hízelgő beszéddel, sem leplezett kapzsisággal. Isten a tanúnk!

⁶Nem is kívántunk emberektől – sem tőletek, sem másoktól – tiszteletet,

⁷bár mint Krisztus apostolai érvényesíthettük volna tekintélyünket, mégis oly gyengéden léptünk fel közöttetek, mint ahogy egy anya dajkálja gyermekeit.

⁸Annyira közel álltatok a szívünkhöz, hogy készek voltunk odaadni nektek nemcsak Isten evangéliumát, hanem a saját életünket is, mert annyira megszerettünk titeket.

⁹Hiszen emlékeztek, testvérek, fáradozásunkra és vesződségünkre. Éjjel-nappal dolgoztunk, hogy közületek senkinek a terhére ne legyünk, és így hirdettük nektek Isten evangéliumát.

¹⁰Ti vagytok a tanúim és Isten, hogy milyen istenfélők, igazak és feddhetetlenek voltunk közöttetek, akik hisztek.

¹¹Azt is tudjátok, hogy mint gyermekeit az apa, mindenkit egyenként

¹²vigasztaltunk, bátorítottunk és kérleltünk, hogy éljetek méltóan Istenhez, aki országába és dicsőségébe hív titeket.

¹³Azért is szüntelenül hálát adunk Istennek, hogy amikor hallottátok Isten általunk hirdetett igéjét, nem úgy fogadtátok, mint emberi szót, hanem mint – ahogy valóban az – Isten szavát, amely hatékony bennetek, akik hisztek.

¹⁴Ugyanis ti, testvérek, hasonlóvá lettetek Isten Jézus Krisztusban hívő gyülekezeteihez, amelyek Júdeában vannak, mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is honfitársaitoktól, mint ők a zsidóktól,

¹⁵akik megölték az Úr Jézust és a prófétákat, és minket is üldöztek. Nem kedvesek Isten előtt, és ellenségesek minden emberrel,

¹⁶mivel akadályoznak minket abban, hogy prédikáljunk a pogányoknak, hogy üdvözüljenek. Így teszik teljessé mindenkori bűneiket. Utol is érte őket Isten haragja végérvényesen.

¹⁷Ami bennünket illet, testvérek, mivel egy rövid időre – külsőleg, de nem a szívünkben – elszakadtunk tőletek, most annál inkább vágyva vágytunk és törekedtünk arra, hogy szemtől szemben lássunk titeket.

¹⁸Ezért el akartunk jönni hozzátok – én, Pál nem is egyszer –, de a Sátán megakadályozott minket.

¹⁹Hiszen ki a mi reményünk vagy örömünk vagy győzelmi koronánk, ha nem ti, Urunk, Jézus Krisztus előtt az ő eljövetelekor?

²⁰Bizony, ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk.