¹Az a hír járja, hogy paráznaság van közöttetek, mégpedig olyan, amilyen még a pogányok között sem fordul elő; hogy tudniillik valaki apja feleségével él.

²Ti pedig tetszelegtek, nemhogy inkább gyászt hirdettetek volna, hogy eltávolítsátok magatok közül, aki ilyesmit cselekedett?

³Ami engem illet, én, aki testben távol, de lélekben jelen vagyok, már ítéletet hoztam – mint jelen lévő – afölött, aki így cselekedett.

⁴Amikor összegyűltök – s lélekben én is köztetek – a mi Urunk, Jézus Krisztus nevében s az Úr Jézus erejével,

⁵át kell adnunk az ilyet a Sátánnak a test pusztulására, hogy a lélek üdvözüljön az Úr napján.

⁶Önelégültségetek nem helyénvaló. Hát nem tudjátok, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti?

⁷Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert a mi húsvéti bárányunk, Krisztus feláldoztatott.

⁸Ne régi kovásszal ünnepeljünk hát, ne a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és az igazság kovásztalan kenyerével!

⁹Levelemben már megírtam nektek, hogy nem szabad paráznákkal kapcsolatot tartani.

¹⁰De nem úgy értettem, hogy általában e világ paráznáival vagy nyerészkedőivel, harácsolóival vagy bálványimádóival, hiszen akkor ki kellene mennetek a világból.

¹¹Most tehát azt írom nektek, hogy ne tartsatok kapcsolatot azzal, aki elfogadja, hogy „testvér”-nek nevezzék, de parázna vagy nyerészkedő, bálványimádó vagy rágalmazó, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még asztalközösséget se vállaljatok!

¹²Mert mit tartozik rám, hogy a kívülállók fölött ítélkezzem? Nemde a közösség tagjai fölött kell ítélkeznetek?

¹³A kívülállókat Isten fogja megítélni. Távolítsátok el a gonoszt magatok közül!