¹Ami engem illet, testvérek, amikor hozzátok jöttem, nem úgy érkeztem, mint aki az ékesszólás vagy a bölcsesség fölényével hirdeti nektek Isten titkát.

²Elhatároztam ugyanis, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről.

³Erőtlenségben, nagy félelem és rettegés között jelentem meg nálatok.

⁴Beszédem és igehirdetésem nem a bölcsesség megejtő szavaival szólt hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével,

⁵hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.

⁶Az érettek között azonban bölcsességet szólunk, de nem e világnak, sem e világ pusztulásra ítélt fejedelmeinek bölcsességét,

⁷hanem Isten titokteljes bölcsességét közvetítjük, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet Isten öröktől fogva dicsőségünkre rendelt.

⁸Ezt e világ fejedelmei közül senki sem ismerte föl, mert ha fölismerték volna, nem feszítették volna keresztre a dicsőség Urát.

⁹Ezzel szemben, amint meg van írva: Amit szem nem látott, fül nem hallott, és emberi szív meg sem sejtett, mindezt elkészítette Isten azoknak, akik őt szeretik.

¹⁰Nekünk Isten kinyilatkoztatta ezt a Lélek által. Mert a Lélek mindent feltár, még Isten mélységeit is.

¹¹Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik. Ugyanígy senki sem ismerheti meg azt, ami Istenben van, csak Isten Lelke.

¹²Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istentől való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten nekünk ajándékozott.

¹³Ezeket hirdetjük is, de nem emberi bölcsességből tanult, hanem a Lélektől származó szavakkal: lelki dolgokat lelki embereknek magyarázva.

¹⁴A kizárólag emberi módon gondolkodó ember nem fogadja be Isten Lelkének dolgait, mert balgaságnak tekinti, és megismerni sem képes őket, mert csak lelki módon lehet azokat megítélni.

¹⁵A lelki ember mindent megítél, de őt senki sem ítéli meg.

¹⁶Mert ki ismerte meg úgy az Úr gondolkodásmódját, hogy őt kioktathatná? Mi Krisztus gondolkodásmódját követjük.