¹Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólnék is, de szeretet nincsen bennem, zengő érc vagyok vagy lármás cimbalom.

²Ha prófétálnék, és minden titkot ismernék, és minden tudás birtokában volnék, s elég hitem lenne ahhoz, hogy hegyeket mozdítsak, de szeretet nincsen bennem: semmi vagyok.

³Még ha szétosztanám is egész vagyonom, és testemről is lemondanék, hogy dicsekedhessek, de szeretet nincsen bennem: mit sem használ nekem.

⁴A szeretet türelmes, jóságos. A szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.

⁵Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.

⁶Nem örül az igazságtalanságnak, hanem együtt örül az igazsággal.

⁷Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.

⁸A szeretet soha el nem múlik. A prófétálás? Semmivé lesz. A nyelvek? Meg fognak szűnni. A tudás? Semmivé lesz.

⁹Mert töredékes a tudásunk és töredékes a prófétálásunk.

¹⁰De amikor eljön a tökéletes, a töredékes semmivé lesz.

¹¹Amikor gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek, úgy gondolkodtam, mint a gyermek, úgy ítéltem, mint a gyermek. De amikor férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat.

¹²Most tükör által, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek, ahogy engem megismert Isten.

¹³Most megmarad a hit, a remény, s a szeretet, e három; de közülük a legnagyobb a szeretet.